A Borrajongó

Napokig ittam – Conegliano Valdobbiadene Prosecco Superiore DOCG 2015

2016. július 07. 06:00 - ungert

Világos, hogy a lokális felmelegedés időjárási viszonytagságai között az alkalmi nagyfogyasztók többségéből előbújik a letagadott szezonivó. Ennek ellenére a mellek teljes szélességével állítom, hogy nálam hasonlóképpen jólesően csúszik a nagyvörös július közepén, mint az irsaifröccs a strandkerítés külső oldalán. Ha már borra jut, belépőre ugyanis úgysem marad forintkredit. Azt akarom csak mondani, hogy nem a hotelszoba-szauna és a tűző negyvenfokos mellékutca-aszfalt vitt rá arra, hogy a szokásos, már-már hazai csendes-pályát elhagyva úgy nyúljak bele a buborékosba egy külhoni Lidl gondolavégén, hogy aztán napokig ne tudjak lecuppanni a témáról. Merthogy a címszereplő hiperkínált prosecco konkrétan három napon keresztül, kisebb megszakítások nélkül csúszkált le torkainkon palackszámra tulajdonképpen úgy, mintha kötelező lett volna. Az ilyesfajta idegenszívű Jedlik-tagadó tökéletes fröccshelyettes pedig eléggé ritka abban a borárszegmensben, amit még svájci frank-alapú hitelesség mellett is nyugodt szívvel csenget ki a piros-fehér országban az egységnyi magyar. Nem is egyszer, inkább többször.

13466125_296899433988078_6265612121105217915_n.jpg

Azt ugyan nem tudom, hogy a Lidl-polcosított Allini megnevezést hogyan deriválták az eredetileg San Nicola-néven futó alapból, úgyhogy csak sejtem, hogy ez is valamifajta, a kereskedőtől megszokott sajátmárkásítás lehet, eképpen a szóban forgó habzóanyag belbecs tekintetében azonos a linkelt cuccal. Ha nem, annyi baj legyen. A lényeg, hogy az egyébként szokásszerűen színtiszta glera-bázisból összepakolt olaszbubis mesteri, zseniális és lehetetlenül letehetetlen azon a műfajágon belül, amire benevezni hivatott. Tiszta, élvezetes és úgy csúszik, mint a veszedelem. A buboréktartalom és -eloszlás tankönyvi, és bár analitikailag száraz, azt a fajta kifejező, sokadik kortyra sem tompuló gyümölcsösséget reprezentálja, amely rezzenésnyi maradékcukor-érzetet adva lecsengéstelen lelkesedést generál a gyanútlan bekóstolóban. Kerek, már-már leírhatatlan élmény- és örömfaktorral rendelkezik, bonyodalmaktól mentesen frissít és boldogít szezontól és fazontól függetlenül. Egy mélyrehatóbb elemzés befejezése előtt észrevétlenül képes kiürülni a teljes palack. Szerettem, bár nem tudom, itthon hozzá lehet-e jutni, és ha igen, milyen forrásból. Pontszámilag még annál is nehezebb kérdés, hiszen bár az élményskála fiktív plafonját nekifutásból és fejjel veri ki, a műfajon belül kevés referenciával rendelkezem. Szubjektíven fogna vastagabban is a ceruza, de lehet, hogy az objektív erős 5 pontjához így sem szükséges magyarázatot csatolni. (cca. 6-7 CHF, Lidl, Genf)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr58847114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.