Alkonyi László neve a Borbarát magazin atyjaként, és több, a borok témakörén belül - elsősorban Tokajról - íródott könyv szerzőjeként vált ismertté. A cikkeken és könyveken túl az egyik legismertebb és legelismertebb magyar borszakíró számtalan hasznos gondolattal, ötlettel, erőfeszítéssel járult hozzá a magyar, és ismét elsősorban a tokaji borászat fejlődéséhez (sajnos - elsősorban a szükséges borvidéki konszenzus és támogatás hiánya miatt - talán éppen legnagyobb jelentőségű munkája, a tokaji klasszifikáció maradt befejezetlen), néhány éve azonban a tollat metszőollóra cserélte, és a tállyai dűlők terméséből készített borokkal igyekszik a borvidék hírnevét öregbíteni.
A Kaláka Pince első borai a 2013-as évjáratból készültek. A kis mennyiségben, palackozott tételek gyorsan el is fogytak, mi itt és itt írtunk róluk. 2014-ben az időjárás viszontagságai miatt a termés legnagyobb része a földön landolt. A 2015-ből készült borok szinte ki sem kerültek a polcra, de Táncoló Medve barátunk máris lecsapott a teljes sorra, majd miután megírta saját élményeit, nagylelkűen felajánlotta a bontott palackokat egy közös kóstolásra, így aznap délután már Rszabival, Táncoló Medvével és még 2 lelkes érdeklődővel vettük górcső alá a Kaláka-szortimentet.
A kereskedő honlapján megjelent rövid ismertető szerint a pince különleges eljárást alkalmazott mind a szüret, mind az erjesztés során. Szerettem volna a lehető legteljesebb képet kapni ezekről a módszerekről, ezért megkérdeztem Alkonyi Lászlót, pontosan hogy is működnek ezek a folyamatok. A válasz másnap meg is érkezett (ezúton is köszönöm), ezennel át is adom a szót Alkonyi Lászlónak:
"Az egész eljárás, lényegében a szüretből indult ki. Nem akartam sem magas alkoholt, ami azért jellemzi a tokaji borokat, mert a furmint-hárs biztos fenolos beérése miatt a tokaji borászok magas potenciális alkoholig engedik el a szőlő érését. Ugyanakkor minél alacsonyabbra akartam szorítani a fenol-, csersavtartalmat, mert az csúnya gyantás jelleget ad a boroknak érés közben, fiatalon pedig rombolja a savszerkezetet.
Ezért alakult ki, hogy nem próbaszüretet végzünk, mert az egy jó átlagot mutat, de igazából csak kompromisszum. Inkább korán elkezdtük a szüretet, és csak az éppen beérett fürtöket, fürtrészeket szedjük le. Ezzel kikerüljük az éretlen szemek által hozott fenolosságot, miközben a lehető legalacsonyabb szinten tartjuk a potenciális alkoholszintet. Amíg lehet, 6-7 naponta visszatérünk, és leszedjük - akár egy tőkén belül is - az időközben megárt fürtöket. Évjárattól függően, ez 3-8-szori szüretet jelent egyetlen ültetvényen. (Ezért volt nekünk tavaly három hektárról 23 szüreti napunk.) A 22-es tornyozás a gyöngyözőbornál alakult ki, ami egy szüretet leszámítva, minden szüret 2. préseléséiből állt össze. (A teljes lényeredék egyébként 2. préssel is csak 50-55 százalék.)
Maga a szüret (mi ezt nevezzük rétegelt szüretnek) hatalmas kockázat az időjárás miatt. Másodsorban - és ez szintén nagyon fontos - csak nagyon korlátozottan lehet napszámosokkal végezni. Az igazán fontos szüreteket (Tökösmál, Patócs, Sípos), az állandó munkatársakkal, hárman végeztük, és egy nap átlagosan 150 liter mustot tudtunk előállítani.
Az eljárásból következett az erjesztés módja is, miszerint egy-egy dűlőből behozott friss mustot, a dűlő korábban szedett erjedő mustjára öntjük újra és újra. Ezt mi tornyozott szüretnek nevezzük. Egész egyszerűen tisztábbnak és kezelhetőbbnek láttam így az erjesztést, mint külön-külön kis edényekben szétszórni az anyagot.
Csak elméleti okoskodás egyelőre, de azt hiszem, így más borokat kapunk, hiszen a folyamatosan szelektálódó erjesztő törzsek, más-más állapotú mustot erjesztenek. Még a magas alkoholra, "végstádiumra" szelektálódott törzs is kaphat teljesen nyers mustot. Természetesen, ennek az erjesztésnek is van kockázata - így az erjedés megrekedése,és még bizonyára sok minden, mert a borászok felkapják a fejüket, hogy ez milyen durva és kockázatos. Az én tapasztalatom azonban az, hogy nálunk, ahol semmilyen felszívódó szert, vagy vegyi anyagot nem használunk, még egyszer sem volt gond az erjedéssel. A mustok bejönnek, és néhány napon belül erjedni kezdenek."
Következzenek a borok, ahogy már írtam, bontás után 1 nappal kóstoltuk őket. Rszabinak nagyon sietnie kellett (nekem csak kicsit), csak én jegyzeteltem/pontoztam, úgyhogy most kivételesen elmarad a szokásos négykezes.
Csepke 2015
Tulajdonképpen a borok préslevéből, hozzáadott szén-dioxiddal készült gyöngyözőbor.
Vonzó, áradó illat, telis-tele édes fehér húsú gyümölcsökkel, körtével, őszibarackkal. Az első nap állítólag rendkívül intenzív habzás most épp megfelelő mértékű. Üde, zizegő savak, kedves fehér húsú gyümölcsös ízek, édes citrusok, körte, leheletnyi fanyarság. Jó inni, és ennyi elég is. 4p+ (2500 Ft - Bortársaság)
Kaláka 2015
A pince belépő szintű bora, hárslevelű, 40 g/l maradékcukorral.
Nagyon visszafogott illat, némi édes őszibarackot sikerült "kicsuklózni" a pohárból. Kóstolva lényegesen ízesebb: édes alma, körte, őszibarack, maracuja, citrusok, sárgadinnye, szőlő, pici édesfűszer. Tiszta, gyümölcsös, laza szerkezetű, egyensúlyát nézve kicsit az édes felé húz, főleg a korty vége felé és lehetne kicsit hosszabb. 5p (2500 Ft - Bortársaság)
Báthory 2015
Félédes hárslevelű a Bátorka dűlőből, 38 g/l maradékcukorral. Bortytises szemeket is tartalmazott az alapanyag, erjedés után fahordóban érlelődött.
Édes gyümölcsök, körte, alma, őszibarack, citrusok, kis trópusias beütés, finom fűszeresség érkezik illatban. Egyenes, lendületes, jó sav-cukor aránnyal rendelkezik. Nagyon zamatos és sokrétű ízvilág: édes citrusok, mandarin, őszibarack, gyógynövények, zsálya, ánizs, menta. 6p (5000 Ft - Bortársaság)
Galyagos 2015
Félszáraz furmint, 13 g/l maradékcukorral.
Visszafogott intenzitású, de szép illat, fehér virágokkal, édes citrusokkal, körtével, fehér húsú gyümölcsökkel, banánnal. Nagyon masszív, feszes savak vezetik, a maradékcukorral együtt is csak off-dry érzetű a bor. Lédús, hosszan vibráló korty: lime, citromvelő, mandarin, őszibarack, leheletnyi sósság, zárásként kellemes fanyarság. 6p+ (5000 Ft - Bortársaság)
Tállya 2015
A falubor, nagyrészt a Patócsból, kisebb részben a Síposból, a Galyagos és a Tökösmál termésével fűszerezve.
Körte, virágok és édes citrusok díszítik az illatot. Szájban egyelőre nehezen szálazható, monolit tömb, masszív struktúrával, feszes savakkal, visszafogottabb ízintezitással, lédús citrusokkal, lime-mal, citromhéjjal, zöldfűszerekkel. Fiatalnak és kissé zárkózottnak tűnik most, kíváncsi vagyok idővel mennyire nyílik ki, a szerkezet mindenesetre már most is komoly. 6p+ (4500 Ft - Bortársaság)
Tökösmál 2015
Hárslevelű és furmint házasítása, nagyjából 3:1 arányban osztozik a két fajta. Folyamatosan kitárulkozó, szép illattal, édes körtével, zöld banánnal, virágos jegyekkel, édes fehér húsú gyümölcsökkel, pici édesfűszerrel kényeztet. Példás egyensúly, kerek, mégis élénk savak, folyamatosan feltáruló rétegek, kristálytiszta, hosszúra nyúló, zamatos korty, benne citrusok, zöldfűszerek, kakukkfű, zsálya, gyógynövények, körte, zöld banán, sós citrom íze, valamint finom köves érzet és halvány édes fűszeresség. Nagyon szép bor. 7p/7p+ (10000 Ft - Bortársaság)
Táncoló Medvének nagy köszönet a kóstolóért.