Kétségkívül az én hibám, hogy a badacsonyi székhellyel rendelkező Istvándy Pincészet boraival szeszfogyasztó karrierem csúcsain semmilyen formában sem találkoztam. A csend nagyjából egy éve törhetett meg, amikor a Szondi utcai borelosztó aktuális fronttartója felhívta figyelmemet a mostanában már borműhelyként is könyvelt káptalantóti családborászat aktuális, '13-as hárslevelűjére, aminek a kvázi-perifériából felbukkanva sikerült akkorát futnia szubjektív módon, hogy gyakorlatilag a tizennégyes nyár alatt kevés egyéb fehérbor pörgött a poharaimban úgynevezett elegáns kánikulaűzés céljából. A váratlan sikerlearatást sajnos nem követte ívszerű folytatás, az Istvándy-család egyboros pince maradt, legalábbis az én nézőpontomból mindenképpen. Talán éppen ezért örültem kifejezetten a ténynek, hogy furmintfan egy ad hoc vasárnapi beborozást kellő indokolatlansággal a friss, azaz '14-es Istvándy-hárssal vezetett fel. És ha már úgyis legalább ketten kóstoltuk, indokolt, hogy négykezessé váljon az a bizonyos kezdő-kétkezes. Azt azért a címen túl is indokolt előre beleszögezni a bevezetés deszkáiba, hogy az évjáratszínvonal visszaesésébe nem tört bele Istvándy Gergelyék hárslevelűbicskája. Sőt, még az is lehet, hogy fehérborliga évjáratfocijának egyik legszebb gólját lőtték be, már ha az ármásodosztályt vizsgáljuk.
Aranysárgába hajló színe, és kissé lomhább mozgása már jelzi, hogy most nem egy vékonyka 2014-es borral lesz dolgunk, és erre a továbbiakban sem cáfol rá. Illatában érett kajszibarack, sárga húsú őszibarack, méz és virágpor, némi aszalt gyümölcs; gyanús, hogy került bele töppedt/botritiszes szem is, de engem ez különösebben nem zavart. Szájban meglepően koncentrált, komoly anyag, feszes savakkal megtámogatva. Íze is az illatra rímel: kajszibarack, őszibarack, érett citrusok, narancs, pici édesfűszer és halvány sósság. Sok tartalékot nem éreztem benne, de most jó formában van. 6p- (furmintfan)
Érett, tiszta és áradóan gyümölcsös cucc, hallgat mindenféle küzdelemről és kihívásról. Annyi trópusi gyümölcsöt és barackot dolgozott magába, hogy tulajdonképpen hibátlanul gömbölyíti ki a strukturálisan adott, nagyobb mennyiségű, de minőségileg nehezen kifogásolható savat. Vitális bor, dacára az orrban bekopogtató háttér-botritisznek. Hosszú, gyümölcsös és nagyon penge, ügyesen egyensúlyos az érettség és a savlendület között, ugyanakkor nemcsak élvezetes fogyasztani, de kiműveltség szempontjából sincs ok különösebb panaszra. Nem először tűnik úgy, hogy közvélekedési átlag ellenére azért nem csúszott meg minden tavalyelőtt. Szerettem, eléri a 6 pontot, ráadásul remek vétel is. Jövőjósolástól ezúttal eltekintenék, ráadásul ilyen távlatokból már azt sem tudom eldönteni, hogy ez, vagy az előd tetszett-e jobban. (2100 Ft a Bor-Pontban)
Az Istvándy Borműhely fotóját innen vettem kölcsön.