A húsvéti hétvége első felét Tokajban töltöttem, ahol bő másfél nap alatt igen feszes és sűrű programot teljesítettem: négy pincészetet látogattam meg és három méretes kört tettem a dűlőkben. Volt részem szikrázó napsütésben és 20 fokos melegben éppen úgy, ahogy havas esőben és fagypont közeli hőmérsékletben. Kóstoltam frissen palackozott 2014-eseket, 6-8 éves érett tételeket és 10 évesnél idősebb, régi emlékeket felidéző bort is.
Pénteken a Gizella Pincénél indult a hétvége természetesen a Szil-völgyből startolva, a dűlők körbekocsikázásával, majd a vendégházban kóstolással folytattuk. Másnap a Hímesudvarnál és az Erzsébet Pincénél jártam, majd Prácser Miklóssal és vendégeivel is megnéztünk két dűlőt. Ezt követően Balassa Istvánnal és az ő vendégeivel egy teljes kört tettünk a Mádi-medencében, végül az Első Mádi Borházban elköltött késői ebéd/korai vacsora után a Paulay Borház borait kóstolhattam végig a legfrissebb tételektől egészen az első borokig.
(A Király-dűlő)
Aligha árulok el nagy titkot azzal, hogy 2014-ből a legtöbb tokaji borászat jó esetben 1-2-3 palackozott tétellel fog előállni, és beltartalmilag ezek aligha veszik fel a versenyt az utóbbi évjáratok boraival. Beszéltem olyan borásszal is, aki 2014-ből egyáltalán nem palackoz bort. A száraz(-félszáraz) kategóriában leginkább penge savakra, - ezt ellensúlyozandó - több-kevesebb maradékcukorra, lendületes, vékony testű borokra és persze kis mennyiségekre számíthatunk. Roppant kíváncsi vagyok arra, hogy az évjárat viszontagságai - amelyek egyrészt rányomták bélyegüket a borokra, másrészt komoly bevételkiesést okoznak a borászoknak - hogyan csapódnak le majd az árazásban.
