Aki nem tegnap keveredett bele a hazai szeszvilág ügyes-bajos dolgaiba, az ismeri a bor történetét, előzményeit. A házasításként indult, majd időközben színtiszta kékfrankossá vedlett Ráspi-origó jelensége simán felülkerekedett a déli végek fricskáján, és évjárattól függően hullámzó színvonalú, de szinte mindig érdekes borrá vedlett. És ezen a tényen még az sem változtat, hogy az ékezetelhagyás vélt vagy valós üzenete azért simán megütötte az ingerküszöbömet. Nincs információm, csupán a feltételezett analógia segítségével próbálok következtetni, hogy az alapanyag már nem egydűlős többé. Ha így van, ha nem, a friss fertőrákosi kopár-frankos olyan váratlanul hagyott helyben a hét közepén, hogy az magyar viszonylatban szinte példanélküli. Értem ezt úgy, hogy a fogyasztóbarát értelemben torz ár/érték-tényezőt már figyelembe vettem. Nem vagyok a nagy szavak híve, de megkockáztatom, hogy ebből a kékfrankosból minden érdekeltnek legalább egyszer innia kell.
Hogy a tényszerű, hűha-közhelyeken túl érdemben meg tudjak szólalni, kénytelen voltam nyitni egy újabb palackot vasárnap, az első nekifutáskor ugyanis előbb jártam végére mind a háromnegyed liternek, minthogy jegyzetfüzet került volna a kezembe. Pedig tény, hogy az illószint ismét toleranciahatár-közeli. Szerencse, hogy ezúttal inkább alulról súrolja azt, így csak a különösen érzékenyek fognak fintorogni. Ami ezen túl van, az indokolatlanul zseniális: felépítését tekintve törékeny és könnyű, ami nem a súlytalanság eufemizmusa ezúttal. Gyümölcsök szempontjából a sztenderd érett piros spektrum mellé becsúszik az őszibarackos árnyalat is. Kóstolva varratmentes, lendületes és arányos, fűszereivel párhuzamosan száraz érzetű, ráadásul átlag feletti savak húzzák hosszúra és feszesre. A vedelésre sarkalló hedonizmuson túl átlag feletti borvidék- és fajtatipikusság csalogatható belőle elő, és ez dicséretes. Hajlamos lennék a bőkezűségre, de reálisan 6 pontra becsülném, ami a kiváló vétel kategóriában több a tisztes helytállásnál. (cca. 2000 Ft, Borfalu Bortéka, pincearon.hu)
Horváth József fotóját innen vettem kölcsön.