A Fuxli-sztorit talán már nem kell bemutatni a legtöbb rendszeres borfogyasztónak, hiszen a szekszárdi borászok összefogásának köszönhetően 2014-ből már sorrendben a harmadik, egységes arculattal rendelkező Fuxli-szériát köszönthetjük. 2013 után egy kis visszaesés tapasztalható a résztvevő pincészetek számában (a tavalyi 13 helyett idén 10 borászat mutatta be rókabundás címkébe öltöztetett sillereit), de ez feltehetően a 2014-es év közismert nehézségeinek is betudható. A friss borok debütálására a budai VinoPiano borbárban került sor.
Fuxli 2014
Az aligha volt meglepetés, hogy a tavalyi évhez képest kevesebb pincészet készített Fuxlit, az talán inkább, hogy a borok átlagszínvonala nem romlott, sőt, talán valamennyit javult is. Ebben alighanem szerepet játszott, hogy a 2014-es évjárat adottságainak köszönhetően idén kevésbé találkoztam túlzottan édeskésbe forduló vagy alkoholos borokkal. Természetesen ebben a műfajban nem cél a nagy komplexitás, viszont gördülékeny, jól iható, zamatos borokat vár el a fogyasztó, amelyekből gond nélkül megiszik több pohárral is, akár étel mellé, akár szódával felhúzva, akár csak úgy magában. Ha így nézzük, akkor a Fuxlik el is érik céljukat.
Több bor alig néhány nappal vagy 1-2 héttel palackozás után érkezett a bemutatóra, már csak ezért sem láttam értelmét a pontozásnak (meg azért sem, mert kicsit több, mint 1 óra alatt szaladtam végig a 10 standon). A rövid ismerkedő kóstolás alapján Sebestyénék, Heimannék, Eszterbauerék, Mészárosék és Taklerék Fuxlijai voltak most számomra a legszimpatikusabbak. Hevenyészett és ultrarövid jegyzetek következnek.
Eszterbauer Borászat
100% kékfrankos. Üde piros bogyós gyümölcsös aromatika, pici fűszerrel, jó savakkal, könnyed testtel.
Göndöcs Lajos
40% kékfrankos, 40% kadarka és 20% zweigelt. Eléggé visszafogott, mondhatni kissé tompa volt, szamócával, cseresznyével, pici földességgel és kis fanyarsággal.
Heimann Családi Birtok
Kékfrankos és kadarka. Légies, könnyed, sima és jól iható, cseresznyével, pink grapefruit-tal, finom fűszerekkel.
Márkvárt Pince
60% kékfrankos és 40% zweigelt. Visszafogottabb illat és íz, meggyel, cseresznyével, pici földességgel.
Merfelsz Pince
100% kékfrankos. Meglepő illat: barack, virágok, mandarin. Szájban viszonylag nagyobb test, édes gyümölcsök, fanyar lecsengés, kicsit lágyabb struktúra fogad.
Mészáros Borház
60% kadarka, 40% kékfrankos. Picit tompább, földes-meggyes illat után szájban jobban kibontakozik: cseresznye, szamóca, kis édes citrusosság, fűszerek. Finom és könnyed.
Pósta Borház
Kékfrankos és kadarka. Eleinte jóformán nincs is illata, némi neutrális piros bogyós gyümölcsösséget pörgettem ki belőle. A légiesebb, könnyedebb vonalat képviseli, szájban friss piros bogyósokkal.
Prantner Pince
70% kékfrankos és 30% cabernet sauvignon; 2 hónapos hordós érlelést kapott. Pici fülledtséggel nyit, majd szamócás-cseresznyés-virágos illatjegyeket kapunk. Struktúrájához a szokásosnál kicsit több tannin is hozzátesz valamennyit. Enyhén édeskés, ugyanakkor finoman fanyar is.
Sebestyén Pince
Kékfrankos és merlot, hordós érlelést is kapott (valamiért nem írtam le, de 3 hónap rémlik). Mélyebb szín és illat meggyel, sok piros bogyós gyümölccsel, pici fűszerrel. Teltebb, izmosabb a többieknél, pici cserességgel, sok piros bogyós gyümölccsel. Szinte már vörösboros karakter, hosszabb lecsengés.
Takler Pince
97% kékfrankos, 3% kadarka. Nagyon friss palackozás, kicsit lassan is jönnek a gyümölcsök illatban. A teltebb iskola tagja, málnás, meggyes, pici édesfűszerrel, fanyar lecsengéssel.
A kóstolóra a Szekszárd Borvidék Nonprofit Kft. hívott meg, köszönet érte.