Röviden, kisebb híradásokkal fűszerezve számolok be a Kézműves Borok Házának aktuális félévre esedékes borbemutatójáról. Most is egy igen kellemes kis rendezvény kerekedett belőle, rengeteg ismerőssel, beszélgetéssel és persze a borokat kísérő Fény utcai Sonkás galaktikus falatkáival.
A házigazdával, Szentesi Józseffel indítva négy bort néztem meg.
Rajnai Rizling Pezsgő 2011 (dosage 3g): Nagyon korrekt, jó ár-érték arányú pezsgő, még virgonc bubikkal, de szép, egymást kisegítő autolízises és gyümölcsös jegyekkel.
Öcsi Rajnai Rizling 2012: Kicsit talán sok benne az a 11g/l cukor, de finoman nadapi savai azért egyensúlyozzák és egy kellemes fehér húsú gyümölcsösséggel kiegészülve jó innivaló.
Bátyus Rajnai Rizling 2012: Szép tiszta, remek savval, hosszú utóízzel. Legutóbbi találkozásunk óta kirúgta magát, akkor jóval kuszább képet mutatott.
Zengő 2012: Ez egy nagyon érdekes és rendhagyó bor, inkább gasztronómiai potenciállal, mint önmagában ivósan. Testes, sűrű, maradékcukorral és hordóval, sőt még tanninnal is. Erőteljes és intenzív. A rendezvényen jelen lévő osztrák kolléga (Nador, ld. lent) szinte megőrült érte. Én egy édeskés (pl. zeller, paszternák, édesgyökér) mártással tudnám elképzelni valami főételhez.
Folytassuk a Mátrával, amely Losonci Bálintnak és Szecskő Tamásnak hála állandó vendége a rendezvénynek. Meglepve tapasztaltam, hogy címkéikről lekerültek a dűlőnevek. Nincs Úrráteszi és a Gereg is csak a múlté. „Hátrálunk ki az eredetvédelmi rendszerből…” – mondja Losonci Bálint lemondóan. A többes szám nem véletlen, a Tőkésekre (Losonci + Szecskő + Karner) gondol. Az ok a mumussá érett Mátrai Borbíráló Bizottság, amely elszabadult hajóágyú módjára lövi ki a meghatározó termelők borait, mondván „nem fajta- és borvidékjelleges”, ezért nem viselheti a Mátra eredetmegjelölést. Ez pedig rettentően fáj azoknak, akik komolyabb borokat szeretnének készíteni ezen a valóban többre érdemes, kiváló talajtani adottságokkal rendelkező borvidéken. Mert ugye a mátrai bor „illatos, reduktív és roppanóan gyümölcsös”. Ha a MBB megengedi magának ezt a kriptokommunista baromságot, azzal saját magát nevetteti ki. Tisztelettel ajánlom a fentieket a döntéshozók figyelmébe, úgy tűnik a Mátrában söprögetni kéne…
Losonci Olaszrizling 2012: Kellemes, nem túlbonyolított olasz. Korábban Úrráteszi megjelöléssel futott.
Losonci Rajnai Rizling 2013: Szűztermés, 40g/l cukor és 10g/l sav. Nagyon testes és tartalmas, végre egy fajtajelleges magyar rajnai.
Losonci Pinot Noir Válogatás 2012 (korábbi Gereg): Kellemes, fajtajelleges pinot noir, hosszú lecsengéssel.
Losonci Gereg Kékfrankos 2011: 3 év fás érlelés, az elmúlt hetekben került palackba, még nincsen formában a termelő szerint. Erőteljes sav, jó tannin, lédús savanyú gyümölcsök, cseresznye és érlelt aromavilág.
Szecskő Chardonnay 2013: Tartályos tétel. Nagyon korrekt, fajtajelleges chardonnay.
Szecskő Pinot Noir 2013: Közép rubin, modern, fiatalos, cukorkás pinot noir. Ideális gasztrobor.
Szecskő Cabernet Franc 2013: 900 palack készült 3500 tőkéről. Tartályos. Egyedi, vonzó illat, virágos-gyümölcsös. Jó felépítésű, fűszeres, szilvás, jó savú bor egy adag túlérett gyümölcsösséggel.
Villány Hummelnek és Bakonyi Péternek köszönhetően szivárgott vissza a Kézműves Borok Háza kínálatába. Péter elmondása szerint a nehéz és viszontagságos 2014-es év rengeteg gondot okozott Villányban is.
Bakonyi Hárslevelű 2013: Egy napot héjon ázott, színe elég mély. Tisztára mintha hordós bor lenne, de csak tartályban érett. Nagyon kellemes, karakteres hárslevelű.
Bakonyi Kékfrankos 2013: Friss, savanyú gyümölcsös, szinte törékeny gyümölcsös aromatikával. Megint egy ideális gasztrobor.
Bakonyi Makár Cabernet Franc 2012: Még mindig kiváló ez a bor, nem csak én szeretem. Jól elkészített, tiszta, egy aprócska ribizliszáras hangulattal, jó beltartalommal, minőségi fás jegyekkel.
Hummel Portugieser 2013: Remek illat, szép aromák, füstösség, talán lehetne intenzívebb. A parafás zár ellenére egy kevés gumis redukciót is mutat.
Hummel Panterra 2011: Megosztó bor, sokan túlzottan oxidált karakterűnek tartják, darált mákot és más furcsaságokat éreznek benne. Kritikus lévén én ennek ellenére szeretem ennek a bornak a komolyságát, brutális erejét és földes mélységét.
Sopron vidékünk Ráspival, és a jóval délebbre lévő Vas-heggyel képviseltette magát, utóbbit Garger Imre exponálta a nagyérdemű figyelmébe. A Ráspi kedvelőknek igen rossz hír, hogy a pincészet 2014-ből bort nem készített. Az időjárás szüntelen támadásai következtében mindent elvitt a lisztharmat, vagy rothadás. Jelenleg a 2011 és 2012 évjáratok borai vannak forgalomban:
Ráspi Tündér 2012 (furmint, leányka, zöldveltelini): Illatos, kellemes, tiszta és korrekt.
Ráspi Kopár 2012 (cabernet sauvignon, kékfrankos, zweigelt): Kellemesen ráspis stílus, szinte könnyed, mégis tartalmas, sok piros bogyóssal, életteli savval, érleltes hatással. Hopp, még egy gasztrobor.
Ráspi Merlot 2011: Nagyon jó volna ez a bor, zamatos, gyümölcsös ezerrel, de nagyon illós.
Ráspi Gneisz Kékfrankos 2011: 600 palack készült belőle. Még mindig a legjobb magyar vörösök között van az évjáratból. Komplex, mély, lendületes, sok savanyú fekete bogyós gyümölccsel, virágokkal, gyógynövényekkel.
Garger Imre rengeteg borral készült az estére. Nem csupán saját neve alatt futó tételeket hozott, hanem a Rainer Gargerrel (osztrák uncsitesó) és Dél-burgenlandi Eisenberg híres Krutzlerével közös vállalkozásban készített, nemzetközi babérokra törő Nador nevű kékfrankos négy évjáratát is bemutatta. A bor a Vas-hegyről származik, egy 3.5 hektáros területről, a bort Krutzler készíti és piacra kerülés előtt egy hosszabb érlelést kap. Több kollégával és borásszal beszéltem és késhegyig menő vitákat folytattunk arról, hogy akkor ez a Nador most elegendően természetes-e vagy sem. Többen modernistának, nemzetközinek és arctalannak bélyegezték. Szerintem viszont klasszikusan eisenbergi fizimiskát mutat, kétségtelenül modern vonalon mozog, kiváló minőségű francia fával. Azóta biztos forrásból tájékozódtam a Krutzler-féle technikáról és abszolút nem manipulatív, így még inkább értetlenül állok a vitához. Általában használ fajélesztőt és az almasav bontást is beoltással segíti, de ezt kivéve a borok kádon erjednek, kézi macerálással és sem szűrés, sem derítés nincs.
Garger Kékfrankos Rosé 2013: Élesztős kissé, fedett, jó sava van, mégis kicsit bágyadt a gyümölcsössége.
Garger Kékfrankos 2010: Fűszeres, hűvös, feketeborsos kékfrankos, erős savval, közepes szövésű testtel. Jó lecsengés.
Garger Kékfrankos 2011: Erőteljes sav, medvecukor, szép aromatika és minőségi fa.
Garger Merlot Válogatás 2011: Kiváló, hűvös klímás merlot, fűszerességgel, magas szintű fogyaszthatósággal, megint csak minőségi fával.
Nador Kékfrankos 2009: Jó fás, bár vonzó illatokkal csábít. Modern, élénk savval, jó tanninnal és gyümölcs-állaggal. Szép anyag, de kell hozzá egy „fatolerancia”.
Nador Kékfrankos 2010: Idéntől van piacon. Fekete bors, meggy, cseresznye, éteri tisztaság, fűszer, kiváló fa. A kóstoló egyik legjobb bora.
Nador Kékfrankos 2011: Tavaly került piacra. Érettebb alapanyag, meggyel, sok-sok virgonc savval, darabos tanninnal és jó fával. Rendben van eléggé.
Nador Kékfrankos 2012 (hordóminta): Csakúgy, mint előzőek, elég érett alapanyagból készült, sok gyümölcsöt sejtet, de jelenleg zárt egy picit. Ígéretes mindenesetre.
(A rendezvényre Szentesi József meghívására látogattam el. Köszönöm!)
A korábbi Open-beszámolók:
