Csak visszatér mindenki a kaptafájához. Jöjjön tehát az, ami igazán jól áll nekem: a rieslingek :)) Évek óta dédelgetem ezt a kóstolót. Már két és fél éve majdnem elsütöttem egyszer, csak végül egy fővel kevesebben lettünk, mint az előzetesen elvárt minimum, így az utolsó pillanatban egy másik, némiképp lightosabb sort húztam elő. A 09-es nagyágyúk így várták sorukat, miközben számuk tovább gyarapodott, egyre illusztrisabb volt rájuk nézni.
Tavalyi száraz riesling-kóstolónkon inkább a 11-esek kerültek terítékre, így gondoltam ezekkel a borokkal már megvárom 2014 második felét, amikoris 5 évesek lesznek. Nem nagy kor egy nagynak szánt bor életében, de aminek simulnia, kerekednie kellett már bizonyára megtörtént, a gyümölcsöknek még jócskán ott a helyük, de akár már kiegészülhettek diszkréten a palackérés komplexitásával is.
Szóval vissza a kóstolóhoz, amikor szép lassan elérkezett a sor feltálalásának időpontja, végül elbizonytalanodtam. Nemrég volt egyéb riesling témájú kóstoló, lehet nem kéne unalmaskodni a klubban. Ami viszont a lényegesebb szempont, hogy többször tapasztaltam, ha ilyen csupa kiemelkedő bor adja a sor egészét, akkor a társaság az aktuálisan legszebbnek bizonyuló tételeket értelemszerűen magasra emeli, amelyek viszont épp kevésbé brillíroztak könnyen méltatlan megítélés alá eshetnek, akkor is, ha más sorban, más kontextusban, vagy akár önmagukban lehetnének egy másik este fénypontjai is. Így elhatároztam, hogy nem eresztem őket egymásnak, hanem minden egyes palackot több napon át fogyasztva a végletekig ki fogok élvezni.
A sor két elsőként megnyitott tétele következik:
Fürst von Metternich Schloss Johannisberg Riesling Erstes Gewachs Siberlack 2009
Rheingau top pincészeteinek egyike, több, mint komoly gyökerekkel. Ez a top száraz boruk, kb. 30 Euro. Mérsékelten érett bort ígérő illat. Friss és kandírozott citrusok egyaránt, érintésnyi vajkaramella, gyógynövényes-citromfüves fűszeresség. Közepes test. Intenzitás, szerkezeti súly, hossz tekintetében amolyan szemrevaló, de semmiképp nem kiemelkedő. Finom, de nagyvonalúság helyett inkább tartózkodóan elegáns. Egyensúlyos, arányos, egyszerre érett és vibráló savakkal. Mindene a helyén, de semmilyen szinten nem maradandó emlék. 6/7
A.Christmann: Königsbacher Idig Riesling Grosses Gewachs 2009
Pfalz élvonalbeli pincéinek egyike. Szintén kb. 30 Euro volt a zászlóshajó boruk. Vastag a gyümölcs, de nem a szokványos definit, lédús formában, inkább olyan, mint amikor hordós érlelés teszi univerzálisabb, kortalanabb karakterűvé, krémes közegbe ágyazottá. (egyébként alma, sárgadinnyeJ) Aztán lehet hogy a palackérés teszi, de mintha még egy kis puncsos-kókuszos hordófűszer is lenne…nagyon kíváncsi lennék a vinifikációra, csodálkoznék, ha nem látott volna hordót. Szájban is ilyen. Nem szokványos riesling, de szerkezetileg remekmű. Mély, intenzív ízű, tömör, hosszan fejlődő, ugyanakkor lendületes és mégis krémesen sima. Többször lehetett olvasni komoly száraz rieslingekről, hogy így meg úgy a német Montrachet stb…de talán először éreztem, hogy egy riesling nem (csak) a minősége, de akár a stílusa miatt is berakható egy komoly fehér burgundi sorba. 7+
Folyt. köv.