Sopron elsősorban a vörösborokról híres borvidékünk, azonban az alább tárgyalt két bor tökéletesen igazolja, hogy értő kezek alatt igazán izgalmas, egyedi fehérborok is születhetnek itt. Terem persze a borvidéken zöldveltelini, olaszrizling, irsai olivér, de itt most mégsem a könnyed, jól iható, reduktív eljárással készült borokról lesz szó. A két bor közül az egyik egy francia fajta, a másik egy nagyon különböző karakterű fajtákból készült cuvée, de mint kiderült, ez nem is igazán fontos. Igazi terroir-borokat kóstoltam, ahol a fajták szinte teljesen alárendelt szerepet játszottak a termőhely mögött.

Ráspi Tündér 2011

Leányka, zöldveltelini és irsai olivér házasítása (a címke tanúsága szerint), bár nekem úgy rémlik, hogy furmint is került bele. Citromsárga szín, összetett illat. Sósság és enyhén édeskés hordófűszerek egyvelege árad ki a pohárból. A vaníliás, édesfűszeres és sós-ásványos jelleg végig megmarad, de társul hozzá egy kis őszibarack, érett citrus is. Kóstolva ismét a sós-fűszeres aromatika válik azonnal meghatározóvá. A savak már némileg lekerekedtek, de kellő feszességet biztosítanak a struktúrának, amelyben az összetevők remekül kiegyensúlyozzák egymást. A jól kitöltött kortyban a sós minerális érzet, és a francia hordó vaníliás, édeskés fűszerei mellett kis citrusosság, őszibarack, pici szőlő, és gyógynövények jutnak még szóhoz. A hosszú lecsengésben azonban határozottan a sós-fűszeres ornamentika veszi át ismét az irányítást. Nagyon ellentmondásos bor volt számomra, mert a klasszikus értelemben véve nem mondható behízelgőnek, de hála remek egyensúlyának és az egyedi aromatikának, gyorsan fogyott és minden cseppje élmény volt. 6p (Kézműves Borok Háza - 1990 Ft)

Weninger Fehérburgundi 2011

Fehérburgundi, azaz pinot blanc, amely nem éppen intenzív aromatikájáról híres. Vajas, tompán, neutrálisan fehér húsú gyümölcsös - talán leginkább őszibarackos és körtét lehet belőle kihámozni - jegyekkel indít, ezt követően azonban lelki szemeim előtt egy húsvéti sonka képe jelenik meg, ahogy a pohárba szagolok: só, sózott sonka, különféle fűszerek. Szellőzéssel és a pohár kiürítése után a szárazpróba sós és barackos jegyeket mutat. Kóstolva a savak viszonylag lágynak tűnnek, de a határozott sósság némileg szikárabbá teszi a bort. Ízben sós jegyekkel, gyógynövényekkel, leheletnyi fenyőgyantával, ánizzsal és gyógynövényekkel indít, majd sózott sonka, ananász, őszibarack, citromfű, borókabogyó, kevés hordófűszer és némi citrus érdekes egyvelegének ízjegyei érezhetőek. A fajta teljesen mégsem tagadja meg magát: eléggé telt, savai inkább a szélesebb, szétterülősebb tartományba sorolhatók, bár annyi lendület bőven van bennük, hogy a bor ne legyen lomha. A lecsengés hosszú, sós, citrusos, de itt már nem diadalmaskodik a savérzet, a korty végül alkoholosba fordul. 5p+