A Borrajongó

"Kócos, de még fiatal..."

2014. április 04. 06:00 - ungert (törölt)

Sosem rejtettem véka alá, hogy kifejezetten kedvelem a Somlói Apátsági Pince borait, minden vélt vagy valós, ízléstől függő vagy objektív gyengeségeikkel együtt. Az a helyzet, hogy a professzionálisra csiszolt, de mégis velejéig őszinte termőhelyközvetítés, a természethű borkészítés és az átlagon felül tartalmas borok konstellációja számomra minden egyéb plusz nélkül is olyan előnyből indítja a pince szortimentjét, amit már tényleg csak egy alapjaiban rossz, hibás bor tud(na) leküzdeni. Tudna, ugyanis ilyennel még nem találkoztam, aminek jobb esetben az az oka, hogy a kvázi sikertelen próbálkozások nem kerülnek forgalomba, rosszabb esetben pedig csak én vagyok felületes. Vissza a tárgyra: komolyabb referencia és mélyebb visszatekintés nélkül szeretnék múltidézni a 2010-es tramini (akkorát ütött, hogy lassan, de biztosan elkezdtem gyúrni egy 2010-től induló vertikálisra), a 2011-es furmint és juhfark sikerével. Közben eltelt egy év, tizenegyet tizenkettő váltotta, de sajnos úgy tűnik, hogy a friss évjárat vagy egyáltalán nem tud repülni, vagy még csak a szárnyait bontogatja. Balogh Zoltán elmondta, hogy a hárslevelűt leszámítva nem sikerült kiemelkedő borokat tölteni a palackba. Hogy konkrét legyek: az évjárat teljes olaszrizling-készlete címkétlenül a pincénél maradt. Bár a tizenegyes sikere megénekeletlenül maradt, én azért nagyon szerettem, úgyhogy különösen siratom a friss évjáratot. A juhfark szerencsére forgalomba került, bár az ár is jelzi, hogy ez most „egyszerűbb” lett, mint az elődje. Megkóstoltam és az utolsó tizenegyesem kidugózásával alá is támasztottam ezt az állítást.

1900394_740615052638404_1322127012_o.jpg

 

Somlói Apátsági Pince Juhfark 2011

Első blikkre finom, direkt és határozottan gyümölcsös, az extrém beltartalom (húsz grammnyi cukor, nyolc grammnyi sav, tizenhárom és fél százalék szesz) mellett is veszélyesen jól iható, így az egyszeri, felületes fogyasztó könnyen beleeshet abba a kényelmes hibába, hogy előbb üríti ki a palackot, mintsem ténylegesen a bor mélyére ásott volna. Pedig érdemes, a csábító felszín ugyanis kristálytiszta, komplex, sokszínű bort rejt: épp annyi somlói identitás ragadt rajta (éppenséggel lehet ásványosságnak hívni, szerintem több is annál, fejtse meg, aki tudja), mint amennyire élvezetes és egyensúlyos úgy általában. A korty öblös, de nem lusta, a cukor nyilván nem kevés, de a savak jól megküzdenek vele, így a végeredmény vitán felül meggyőző. Közepesen hosszú, csermentes búcsúval hagyja tisztán a szájat. Emlékezetes és lehengerlő (már most is). Nem vétek idén kidugózni, ugyanakkor érdekes lehet az is, hogy merre halad majd az évek során. A 7 pont a jelennek szól. (3 200 Ft, pincearon.hu)

Somlói Apátsági Pince Juhfark 2012

Közvetlenül bontás után nehezen tér észhez: orrban nem mutat sokat, de amit igen, az cefrés, bizonytalan, nem kifejezetten vonzó. Szellőztetni szinte kötelező, ugyanis ha tejesen nem is javítja ki a kezdeti hibákat, de sokat tisztul és javul, gazdagodik. Az illatot barackfélék és egyéb sárga gyümölcsök vezetik, mellettük viszont érdemi mélységgel és csavarral nem tud szolgálni, ami leginkább az idősebb társa mellett kóstolva tűnik fel határozottan. A korty érzetre (és feltehetőleg analitikailag is) szárazabb, tapadósabb-cseresebb, a savakra viszont nem lehet panasz. Elsőre talán lehangolónak hangzik, de annyira azért nem rossz a helyzet; bár kevesebb szabadsági fokkal rendelkezik, a fogyaszthatóságot és a somlóiságot nem lehet rajta számon kérni. Három napig kóstoltam hol párban, hol szólóban; rajongást nem, elismerő biccentést viszont végül ki tudott vívni. Az 5 ponttal talán nem tévedek sokat. (2 900 Ft, pincearon.hu)

 

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr795889609

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Kócos, de még fiatal... 2014.04.04. 08:26:02

Sosem rejtettem véka alá, hogy kifejezetten kedvelem a Somlói Apátsági Pince borait, minden vélt vagy valós, ízléstől függő vagy objektív gyengeségeikkel együtt.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2014.04.04. 09:19:45

Egy hete ittam a 12-eseket és én is valami nagyon hasonlót éreztem. Nekem a savak offenzívak voltak ebben a Juhfarkban. De sem a furmint, sem a hárs nem tetszett.

ungert (törölt) · http://borrajongo.blog.hu 2014.04.04. 12:30:18

@akov: Kíváncsian várom a tizenhármasokat, azt csicsergik a madarak, hogy pöngék lettek.

dagadtos 2014.04.04. 14:29:41

Hát én asszem pont a hársat éreztem tán a leggyengébbnek, igaz, csak gyorskóstolón kóstoltam, az meg nem mérvadó. De sem a hárs, sem a furmint nem tetszett, a juhfarkban legalább volt élet.
süti beállítások módosítása