A Borrajongó

Három páros

2014. január 28. 09:00 - drbarta

Szép vörös sort terveztem már mutatni egy ideje hűséges „klubtársaimnak”. Kicsit nehezen állt össze a tematika, illetve nem állt rendelkezésre elég anyag egy megfelelő nívójú, összefüggő fajta-kóstolóra, így egy vegyes sort komponáltam.

2014-01-22 18.15.45.jpg

Röviden a kóstoló felépítéséről:  hat bort néztünk, három egymással össze nem függő, viszont árban egyre magasabb kategóriát képviselő párost. A párok alkotói persze lehetőség szerint hasonló stílusúak, jól összemérhetőek kellett, hogy legyenek, mindig egy magyar, egy külföldi.  Így  először egy 10 euros kékfrankos-duóval kezdtünk, majd egy 20 euros syrah párossal folytattuk végül egy-egy 30 Euro-környéki vörös házasítással zártunk.

Íme:

 

Heimann: Szekszárdi Kékfrankos válogatás 2011

A népszerű szekszárdi pince „öreg tőkés” kékfrankosa főként a Baranya-völgyből, kisebb részben a Porkoláb és Batti-kereszt dűlőkből. Betonkádban erjedt, 10 hektós nagy fahordókban érlelődött 15 hónapig. 3000 Ft. Bortársaság

Kedves illat, kedves korty. Érett, lédús meggy, kifejezetten diszkrét a hordó, mely hagyja kibontakozni a  bor primőrös hangulatát.  A test közepesnél valamivel nagyobb, szaftos piros gyümölcsös ízekkel jól kitöltött. A tannin puha és visszafogott, a savak érettek, kerekek, sehol egy él.  A könnyű fogyaszthatóság mellett tisztességesen koncentrált anyag, közepesen hosszú lecsengéssel. Eléri a 6 pontot (86), örömbor, megvenném újra.

Ernst Triebaumer: Blaufrankisch 2012

Burgenland, Rust. A jó nevű pince bevezető-szintű kékfrankosa. 50 éves tőkék, nagy fahordókban erjedt saját flórával. 3150 Ft. Bortársaság.

Itt inkább sötétebb bogyós gyümölcsöket találunk, mint szeder, fekete ribizli, kékszőlő, mellettük ánizsos- szegfűszeges-fekete borsos fűszeresség.  Közepes testű a korty. Ha az előző primőrös volt, akkor ez meg főleg az, áttetsző, tisztán gyümölcsökből származó értékekkel, hordót gyakorlatilag nem is érezni.  A zamatokra itt se lehet panasz, szépen beterítik a szájat. A korty második fele egy kicsit több anyaggal, súllyal rukkol elő, mint az előző bor, a savak szintén szinte puhák,  tanninból viszont több van, a bor egészének szilárdabb vázat ad. Közepesnél hosszabb a lecsengés. Erős 6 pont. (88) Nem csak hogy megvenném újra, meg is fogom venni újra.

Abban egyetértett a nyolc fős társaság, hogy mind a kettő bor remek a maga műfajában, illetve minőségüket tekintve is közel állnak egymáshoz, de ketten voltunk akik az osztrákot egy fél lépéssel jobbnak éreztük, hatan inkább a magyar tételre tették voksukat.

 

2HA: Szent György-hegyi Shiraz 2011

A „tabukat döntögető”, legmagasabb minőséget megcélzó kis birtok az utóbbi években megkerülhetetlen pontja lett Badacsony környékének. Jelen borunk alapanyaga 30 dekás tőketerheléssel született, szóval meglehetősen hozam-korlátozottnak számít. Többnyire használt kishordókban érett 12 hónapig. 6000 Ft. Bortársaság

Fekete gyümölcsök, rengeteg fa, toast-os, pörkölt kávés, füstös aromajegyek. Elég nagy test, sűrű anyag, vastag gyümölccsel még vastagabb hordóval. Sok tannin, érett, picit tapadós. A korty második felére is  akad még kibontakozni való tartalom, elég hosszú a lecsengés. Tiszta és koncentrált a bor, sokan valószínűleg dicsérnék a hordó minőségét is, de számomra nagyon dominálja az egészet, ami sokat levon a kifejező értékéből. Komoly anyag, több és nagyobb, mint az előzőek, de 6 pont-nál többet nem adnék rá.

Chateau de  Saint Cosme: Saint-Joseph 2010

A termelő Gigondas talán leginkább elismert pincészete, de vannak területeik más appellációkban is, köztük az Észak-Rhone mentén található Saint-Joseph-ben is. Ez utóbbi nem tartozik a syrah legjelentősebb körzetei közé, Hermitage, Cote-Rotie, de tulajdonképpen Cornas is előrébb van a ranglétrán. Ennek megfelelően ideális hely lehet jobb ár-érték arányú, sőt,  esetenként a nagynevű szomszédokét megközelítő minőségű tételek felkutatására.

Még a kóstoló alkalmával is meg voltam győződve, hogy syrah-t ittunk ismerve a származási helyet. Csak most, hogy némi infot gyűjtöttem a poszthoz derült ki a termelő  honlapjáról, hogy tulajdonképpen „serine”  jelen borunkat adó fajta neve, zárójelben pedig annyit írtak ehhez, hogy „ancient syrah”. Tovább kutakodva megtudhatjuk, hogy tulajdonképpen nem azonos, de rokonságban van a syrah-val. Elsősorban Cote-Rotie-nak volt ősi és meghatározó fajtája a történelmi időkben. Apróbb bogyókkal bír a syrah-nál, egyes források szerint komplexebb aromájú, kifinomultabb borokat is ad. Viszont alacsony hozam-képessége és a betegségekre való fogékonyabb mivolta miatt a múlt században szinte teljesen kiszorította a syrah.

Vissza borunkhoz, az ültetvény közvetlen a szomszédos, egyébként fehér boros Condrieu-vel való határvonal mentén található. A honlapon viccelődve írják, ha lenne vörös Condrieu, lehet ilyesmi lenne. Gránitos talaj. 12 hónapig érett a bor részben új, részben egy éves, részben két éves hordókban. Szűrés nélkül palackozták. 22 Euro itt.

Leírhatatlanul fineszesebb és kifejezőbb az illat, mint az előző bornál. Fekete ribizli, leheletnyi füst, kék szirmú virágok, végtelenül diszkrét a hordó. Mélyről jövő, sokat sejtető, és leginkább valami hihetetlenül tiszta. Szájban valamivel karcsúbb, ugyanakkor íz-intenzitásban még fölé is nő  alkalmi vetélytársának. Remek felépítés, tömör, izmos a test, élettel-teli, feszes, precíz savak, szilárd, de sima tanninok, mindez remek egységben, igen hosszú lecsengés. Tudom egyesek falra másznak főle, meg szerintem sokkal többször is használják ezt a kifejezést, mint kéne, de erre tényleg nagyon találó azt mondani, hogy fókuszált.  Durván jó ez a bor, az áráért iszonyat jó vétel. 7 és 8 pont között. (92)

Nem volt vita, a társaság egyöntetűen érezte, hogy a külföldi bor bizony köröket vert a magyar versenyzőre.

 

St. Andrea: Merengő Egri Bikavér Superior 2009

Ezt a bort ugye nem kell bemutatni, talán ezt a tételt szokták évről évre Eger zászlóshajó boraként leginkább elfogadni a borkedvelők/borértők. Bordói fajták mellett kékfrankos és syrah alkotja. 8000 Ft, azaz kb. 27 Euro a Bortársaságnál.

Rendkívül vonzó és igen komplex illat. „Nagyboros”,ideálisan érett fekete bogyós gyümölcsösség, szeder, áfonya, szilva, finom földesség, leheletnyi dohány, sok féle fűszer, kömény, szegfűbors, ánizs. Szájban közepesnél teltebb, ízében intenzív. Nem mutat annyira kifogástalan szerkezetet, mint akár az előbbi bor, a második fele a kortynak némiképp lágyabb, nem annyira határozott és szétbonthatatlan, mint az imént (meg majd ezután) tapasztalhattuk, de a gazdagság és hossz így is megvan a klasszis szinthez. Nagyon rendben van. Eléri a 7 pontot. (90)

La Péira en Damaisela: Coteaux du Languedoc Terrasses du Larzac Las Flors de la Péira 2010

Itt már írtam erről a pincéről. Mindössze 2004-ben indult, de azonnal berobbant a languedoc-i élvonalba. Remek területek, már régebb óta elismert birtokok közvetlen szomszédságában, komoly anyagi és szakmai háttér, a  Chateau Margaux egykori borászával. Ez a bor a három-szintű szortiment középső tagja.  Tipikus dél-francia  fajták grenache, syrah, mourvedre alkotják, az alapanyag különböző méretű (225-600l) újhordókban érik évjárattól függően 18-24 hónapig. 30 Euro pl itt.

A szippantás már jelzi, hogy itt valami nagyon komoly bor fog jönni. Örvénylően mély az illat, fantasztikus gyümölcsökkel, sok-sok fűszerrel, rendkívül profin adagolt- és ahogy akov mondaná -őrületes minőségű hordóval. Szájban brutális az intenzitás, pedig elég magasra voltunk eddig is szoktatva. A gyümölcs abszolút előtérben, a hordó valami félelmetesen „luxus” érzetű fűszeresség illetve a textúra nagyon finom krémességének képében jelentkezik. Kimagasló koncentráció és hossz, csupa energia, ugyanakkor mindene csiszolt és mindene a helyén. Ízig-vérig nagy bor, ez bizony magabiztos 8 pont.  (93-94)  És a pince szortimentjének még csak a közepén járunk! Elképesztően jó vétel az áráért, meggyőződésem, hogy ilyen szintű vörösborunk nincs, beleértve  a közel háromszor ennyibe kerülő Attilát se.

A legtöbben itt is úgy éreztük, hogy komoly klasszis-különbség van a tételek között az utóbbi javára, de volt olyan résztvevő is, aki ezt ugyan szintén  elismerte, de szívből jövően talán mégis a Merengőt választaná.  

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr345783181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2014.01.28. 11:47:52

Köszönet, remek kis sor.

A St. Cosme Saint-Josephe-t decemberben kóstoltam, kiváló bor, baromi komoly egységben és jó áron! Jártam nyáron a birtoknál, majd pár hét múlva jön a beszámoló.

Serine: a jövő héten terveztem írni a témáról a Jean-Michel Stephane-nál tett látogatás kapcsán, aki kvázi serine specialista.

Nálam a Merengő 2009 alkoholos, túlérett/aszatlas, terhelő. 6p-nál nem adnám többre, Karácsony környékén ittam.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2014.01.28. 12:46:31

@akov: Nahát...eddig kutyát nem érdekelt itthon a serine, most meg lassan túl is lesz propagálva :)

Nekem begyütt a Merengő. Dehát tudod, hogy én jobban bírom ezt a stílust, főleg ha van mögötte más is

rszabi · http://borrajongo.blog.hu/ 2014.01.28. 14:23:02

Mi kétszer eresztettük össze magyar ellenfelekkel a Cosme borokat.
Először a remek Cosme CdR 2011-jével tartott simán a lépést egy NAG syrah. Aztán a kiváló pedigrés Gigondas 2010-ese mellett remekelt egy Bock és két Heimann bor.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2014.01.28. 15:00:23

@rszabi: Hát nem tudom, a ti általatok kóstolt Cosme-borokhoz nekem nem volt szerencsém, de az a kettő, amit én eddig néztem brutál jó volt.

rszabi · http://borrajongo.blog.hu/ 2014.01.28. 15:04:14

@drbarta: Ja, ezzel abszolút nem lehúzni akartam a Cosmet. A CdR az egyik legjobb vörösbor volt, amit valaha ittam a 10 eurós kategóriában. Éppen ezért volt nagy dolog, hogy ezt egy magyar bor is tudta mellette (7 euróért).. :)

2duc 2014.01.28. 15:35:48

Felcsigázott a La Péira en Damaisela kritikája, szívesen megkóstolnám én is. Sajnos a megadott linken már nem kapható ez az évjárat. A 2011-es és 2012-es kapható, viszont arrafelé ezek az évjáratok nem kedveztek a jó boroknak.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2014.01.28. 15:58:06

@2duc: Igen, a 2010-es már nem kapható, pedig az volt elvileg kiemelkedő év.
Én azért be merném vállalni a 2011-eset is. Nehéz évnek tartják, de szerintem egy ilyen szintű termelőnél számíthatunk arra, hogy csak a megfelelő alapanyag kerül ebbe a borba. Az alapborukat egyébként ebből az évből (2011) kóstoltam és nagyon rendben volt. Ha arra még rátesz a Las Flors még egy lapáttal, márpedig miért is ne, akkor nem hiszem, hogy csalódni fogsz.

Szegediszomelijé 2014.01.28. 21:38:00

Örülök, h megjelent ez a poszt, mert remek kis sor volt, megérdemi a "bötüt". Igen különböző szépségeket mutattak a tételek, (a két Kéfrankosban volt a legtöbb rokon vonás, de ők is jól megkülönböztethetőek voltak), így remek, és egyben változatos sorban gyönyörködhettünk. Egyedül a 2HA volt kissé uniform bor (és nagyjából ezért mindenkinél kilógott kissé a sorból) -és meg kell jegyeznem, ahhoz képest, milyen kiváló területről van, a többedik, egyediséget kevésbé mutató tételük volt ez amivel alálkoztam. Ám a két francia nagyon különleges volt, és az Andiba sem kötött bele senki -nem volt szégyen, hogy a frank lé volt a jobb.
Megjegyezném, e mellett a Cosme mellett nem nagyon remekelne itthonról semmi (legalábbis nagyon kevés), legfeljebb méltó társ lenne, ami persze pozitív. Bizony, a sok jelző mellete nem véletlen, nagy vörös boroknál ritkán jut az ember eszébe, hogy vibrál a vitaliástól, hát it ez is megvolt, van bizony tartalom, ám mégis benne valami könnyedség -nálam ez volt a nap bora (nem pontra, élményre-detaán ez is számít).

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2014.01.29. 07:00:59

@Szegediszomelijé: Köszi a kiegészítést / megerősítést.