Samuel Tinon meglátogatását követően a Dereszla felé vettem az irányt. Egy másik nagy szürke folt a fejemben. Viszonylag kevés bort ittam tőlük, ezért nem is alakult ki semmiféle konkrét benyomásom a pincészettel kapcsolatban. Pedig a Bodrogkeresztúron található Dereszla nagy múltú alapokra rendezkedett be, a hasonnevű dombot átszövő, mintegy kilométernél is hosszabb, háromszintes pincerendszer egyes részeiről már a 15. századból vannak feljegyzések. A Zsigmond királyunk tulajdonából induló pincejáratokat később a Hunyadiak, majd Bocskai, aztán Bethlen, később pedig a Rákócziak tulajdonában találjuk. A Vinotéka falába fúródott ágyúgolyó az 1849-es bodrogkeresztúri ütközetet is megörökítette. Szó szerint tehát a fél magyar történelem átzúgott itt és eddig senki nem tudta megakadályozni, hogy a pincét ma is arra használják, amire való. A Dereszla modernkori története 2000-ben kezdődött el, amikor is a champagne-i illetőségű d’Aulan család komolyabb szándékkal látott a jövőépítéshez. Korábban a híres Piper-Heidsiecket vagy egy évszázadig tulajdonló d’Aulan család ma egy borászati vállalkozásokat tömörítő csoportot (Edonia) igazgat. A hozzájuk tartozó pincészetek nevei ismerősen csenghetnek: Alta Vista (Mendoza, Argentína), Château Sansonnet (Saint-Émilion), Château Valrose (Saint-Estèphe), Champagne Becker, valamint a Calvados-t előállító Marquis d’Aguesseau.

A Dereszla mintegy hatvanhektáros szőlőterületét Tokaj-Hegyalja meghatározó dűlőinek kisebb-nagyobb parcellái adják össze (Becsek, Dereszla, Henye, Király, Lapis, Teleki, stb.). A pincészetnél Bai Edit borásszal találkozom, aki tősgyökeres keresztúri, biológusként végzett Debrecenben, majd a Kertészetit is „rátanulta”, hogy aztán szülőfalujába, mint borász térhessen vissza. Edittel azonnal „rámegyünk” a friss 2013-as mintákra, amelyek a Dereszlánál egy rendkívül jó, ámbár igen színes szüret lenyomatát mutatják. Ez a színesség itt-ott gazdagságot, máshol magas savat és szikárságot, megint máshol magas alkoholt, aztán helyenként meg napok alatt egész pályás letámadást végrehajtó botrytiszt hozott. Edit szerint ahány dűlő és ahány fajta, az alapanyag aszerint mutatott teljesen más képet.

Elsőként kabar (emlékeztetőül: hárslevelű x bouvier) hordómintákat kóstolunk a Vinnai, illetve a Sajgó dűlőkből. Mindkettő jó felépítésű bor, az előbbi szép zamatos, még némi maradékcukorral, már sok fával, utóbbi szikárabb, de lédús fehér húsú gyümölcsei és ízléses hordója szép bort sejtetnek. A Kutyafagyó dűlőből származó pezsgő alapbor egyelőre zárt és élesztős, nehéz belőle bármit kihámozni. Az utóbbi években a Dereszla igen ráerősített a pezsgőre, a champagne-i tulajdonosnak hála, van honnan szakértelmet importálni. A pezsgők egyelőre a pécsi Cezar Pincészetnél készülnek, de már idén átadják a Henye dűlő aljába fúrt pezsgőpincészetet, amely talán bérmunkát is vállal majd. Tovább lépdelve a 2013-as mintákon a Lapis-Palota furmint bájosan zamatos, nagyon finom, míg a Holdvölgy furmint jóval szikárabb, fehér húsú őszibarackra, éretlen barackra és lime-ra emlékeztet. A Nyulászó hárslevelű magas cukorral érett. Finoman almás és ízletes, a 15%-os alkohol érezhető, de frissen így is kellemes fogyasztani. A Lapis furmint kései szüret, sok botrytiszes szem volt benne, kvázi német mintára 9% alkoholnál állították le az erjedést, így igazi rajnai-típusú könnyed egyensúly, remek tisztaság és intenzív lédús gyümölcsösség jellemzi. A Sajgó furmint talán édes szamorodni alap lesz, 130g/l cukor és 7.5g/l sav maradt benne, nem kell mondani, kiváló minta. A zéta fajtából készült aszú furmint alapborra épül, fajsúlyos, tartalmas, szintén nagyon tetszik. A Szárhegy aszú atombomba intenzitásával, zsíros sűrűségével, vastag mélységével és frissességével láttatja, milyen potenciál van a 2013-as édes borokban. Végül a Szárhegy Aszú 2010-et kóstoljuk, amely tartályban várja a palackozást. 220g/l cukor és 14g/l sav szorult belé. Szintén zsírosan vastag, erőteljes savtartalommal, sok aszalt sárgabarackkal és egy egészen kevés vegetálissággal, hosszú lecsengéssel. Természetesen a legkiválóbb évjáratok aszúit nem fogja be, de szerintem jól sikerült, nem lehet rá panasz.

Palackból kóstolt borok:

Tokaj Dry 2012

Főként külföldön sikeres ez a furmintra, hársra és sárgamuskotályra épülő alap fehérbor. Évjáratonként kb. harmincezer palack készül belőle, szemben az itthon népszerű Doromborral, amelyből akár hatvanezret is letöltenek. 10-20%-ban hordóban erjed.  Jó, lendületes, ízléses citrusos-almás frissességgel, jó egyensúllyal. 12,5%. 1.800Ft. 5p

Lapis Furmint 2011

A Furmint Februáron rendre kedveltem ezt a bort, amely szerintem nagyon jó minőséget képvisel igen elfogadható áron. Bár kifinomult dűlőnyalogató barátaink általában becsmérlik, én az Oremus Mandolással sorolom azonos hadrendbe. Nagyon fontos lenne még legalább 15 hasonló minőségű és árazású, megbízható száraz fehérbor a borvidéken. Szép tiszta, zamatos, finom fűszerességgel, citrusokkal, virággal. A korábban tapasztalt sok fát szépen lassan beépíti. 13,5%. 2.800Ft. 6-6p+       

Furmint Késői Szüret 2011

Kevés botrytisz, egy év fás érlelés. Jó felépítésű, tiszta, könnyeden intenzív, mézes-fűszeres bor, elég hosszú lecsengéssel és jó savakkal. 11,5%. 6p+

Aszú 5p 2007

Wine Spectator Top 100 (95 pont) 20. hely. Összesen 27.000 palack készült. Pár hete teljes posztot szenteltem neki, nem írnám le újra. 10,0%. 12.500Ft. 7/8p

Aszú 6p 2006

Áradóan intenzív, mintha egy trópusi virágoskertben sétálnék. Döbbenetesen koncentrált, narancslekvárral, mézzel, mazsolával, sok-sok sárgabarackkal, töppedt szőlővel. Nagyon jól illeszkedő, nem túlzó citrusos sav, végtelen hosszú lecsengés, egy csipetnyi dohánnyal. 8p               

Reserve Muskotály Late Harvest 2003

Egy korosabb nagy bor, Edit szerint már túl a csúcsán, de még van belőle a pincénél. 260g/l cukor, 10.5g/l sav. Szintén trópusias, gyógynövényes, mentás, mentolos. Nyugodt sav, szép fűszerek, aszalt barack, még sok friss jeggyel, remek trópusi gyümölcsös karakterrel. Pici üresedés jelzi a kort, de ez még mindig egy életteli bor egy fantasztikus évjáratból. 9,5%. 7p+

Száraz Szamorodni Experience Dry 2008

Nem véletlen, hogy Samuel Tinon után a Dereszlához jöttem, hiszen a pincészet ismert a tradicionális, hártya alatt készülő száraz szamorodniról. Bai Edit ebből írta a diplomamunkáját, és számos műfaji kísérletet végzett. Edit szerint a klasszikusan készülő, darabban tartott száraz szamorodnik esetén fellépő 50%-os veszteség 30%-ra mérsékelhető, amennyiben a hártyaképző élesztőket beoltással segítjük. Itt tudom meg, hogy a hártya képzi a vegyi elemzéssel is kimutatható sotolon nevű vegyületet, amely az utánozhatatlan diós aromákat hozza.

Virágos, szárított fűszeres, dohányos, diós, süteményszéles illat. Testes, tele fűszerrel, almával, citrusokkal, mazsolával, élesztővel és ezek finom árnyalataival. Kellemes dohányosság és sósság kíséri, kenyérhéjra emlékeztető aromákkal. Remek bor, nagyon érdekes, közben szinte nevetségesen olcsó. 13,5%. 3.000Ft (A pincészetnél még kapható a 2000-es évjárat).

(Köszönet a remek látogatásért Bai Editnek és természetesen a Dereszlának.)

A pincészet honlapja: http://www.dereszla.com/