Talán nem túlzás azt állítani, hogy Németh Attila Gábor elkészítette élete eddigi legmegosztóbb fehérborát. A most piacra került 2010-es Veresföld minden cseppje feszül az ellentmondástól, az izgalomtól és az egyediségtől. Lesz, aki egyenesen rajongani fog érte, a többiek pedig egy túlérett, alkoholba fojtott, savszegény kísérletnek fogják tartani, ami sokkal inkább szól a borász útkereséséről a legendásan rossz 2010-es évjáratban, mintsem a fogyasztói igények kielégítéséről. Nem tagadom, engem meggyőzött a bor, amiben nyilván az is szerepet játszik, hogy nem sok november végén szüretelt félszáraz chardonnay-t kóstoltam ebből az évjáratból. Márpedig ha egy bor érdekes, ha magán hordozza az évjárat, a terület és a borász kísérletezésének nyomait, akkor az esetleges hibákat, a tankönyvi egyensúly hiányát képes vagyok üzenetként elkönyvelni a szokásos elégedetlenkedés helyett.
Mélyebb aranysárga szín. Somlót idéző illat: aszalt sárgabarck, csipetnyi méz, trópusi gyümölcsök, határozott botritiszes jegyek. Jellegzetes késői szüretes karakter; komplex, rendkívül sűrű, nehezen szálazható. Közepesnél nagyobb test, lehengerlő gyümölcsösség, áradó ízek jellemzik. A tizenötös alkohol mellett a félszáraznyi maradékcukor alig érvényesül, érzetre száraznak tűnik. A korty rendkívül hosszú, koncentrált, a lecsengés határozottan cseres, és a tizenötös alkohol is kilóg. Minden paraméterében nagy, nem is csoda, hogy képtelen egyensúlyt tartani. Minden hibája ellenére ez egy átlagon felül izgalmas fehérbor, kortyról-kortyra képes új értékeket felmutatni. Nehéz objektíven megítélni; talán az 5 ponttal nem tévedek sokat. (2 700 Ft)