Ez a kóstoló óta igencsak érdekelnek a Dom. du Pégau borai, így az elmúlt félévben ahol lehetett próbáltam csempészni egyet-egyet aktuális rendelésembe. Mára összejött néhány palack, melyek segítségével mégha igen szellősen is, inkább csak szúrópróba jelleggel, de lefedhető a borok fejlődésének jó 12 éves szakasza.
Laurence Féraud és szülei 1987-ben alapították saját birtokukat. Nem minden előzmény nélkül, ugyanis a dédszűlők, majd a nagyszűlők is a Dom. Féraud néven alapított birtokot vezették, de a család még jóval azelőttig, egészen a 17. századig vissza tudja vezetni szőlőtermelői gyökereit. A kezdeti 7 ha mára jelentősen megnövekedtt. Ma 20 hektárral rendelkeznek Chateauneuf du Pape-ból, 20 hektár a Cote du Rhone Villages appelláción belül, 5 hektár Cotes du Rhone besorolású terület, és 20 hektár bármilyen erdetvédelmi körzeten kívüli szőlő, ahonnan Plan Pegau néven asztali bort palackoznak.
Gazdag, rusztikus, tradicionális stílusú Chateauneuf-ök. Parker írta, ha bárki kíváncsi milyen lehetett egy CdP a 40-es-50-es években vegyen bátran egy Pegau-t. A borokat hőmérséklet-szabályozás nélkül betonkádakban erjesztik saját flórával. Az érlelés hatalmas (50hl) öreg fahordókban történik, ez a bor esetén konkrétan két évig. Szűretlenül palackoznak.
Az alap Chateauneuf-cuvée-jükből kóstoltunk három egymástól viszonylag távoli, de egyaránt kiemelkedő évjáratból származó tételt. Tudni kell, hogy az alapanyagot tekintve ez a szint teljesen megegyezik a következő lépcsőfokot jelentő és a múltkor már kóstolt Cuvée Laurence-szal, csak ez utóbbi kétszer annyi érlelést kap.
Dom. du Pegau: Chateauneuf du Pape Cuvée Réservée 2010
Parker 96-98, S. Tanzer (IWC) 94, Jancis R. 18, Cellartracker: 94.9 pont (11 jegyzet átlaga) 55 Euro itt.
Eleinte elég zárt az illat. Diszkrét feketeribizli, áfonya, feketeribizlihéj, vadhús, némi fémesség. Szájban mesteri. Nem annyira színes, de tiszta, telt, koncentrált ízzel indít. Szilárd, de teljesen sima tapintatú alapváz, kiváló minőségű sok tanninnal, élénk, cizellált savakkal. Mély, tömör közép, határozott, precíz fókusz, hosszú kortyfejlődés újabb és újabb impulzusokkal. Nehézkesség nélküli sűrű szövés, bravúrosan jó egyensúly és egység. Visszakóstolásra továbblép a szerkezeti remekmű jellegű klasszison, ugyanis megjön a várva várt gyümölcsáradat is illatban és ízben egyaránt. Erős 7-ről indulva végül eléri a 8 pontot is. (92-93) 14% alk.
Dom. du Pegau: Chateauneuf du Pape Cuvée Réservée 2005
Parker 92, Wine Spectator 94, S. Tanzer (IWC) 95, Cellartracker: 92.5 pont (166 jegyzet átlaga) 42 Euro itt.
Nagyon komplex illat, de valahogy nagyon elegánsan, egyáltalán nem orrbamászó direktséggel előadva. Friss és aszalt formájú erdei gyümölcsök, szeder, feketeribizli, diszkrét füst, szarvasgomba, finom dohány, ibolya, később feketeoliva-paszta. Nagyon ideális arányban elegyedik a még mindig koncentrált gyümölcsösség a nemes érettséggel. Szájban lényegében az előző bornál megismert pazar szerkezetet élvezhetjük. Mély, komplex, rétegzett, de tolakodás nélküli ízkép, kellő feszességű, szilárdságú, de kiválóan integrált, egyáltalán minden porcikájukban prémium minőségű savak és tanninok. Gyönyörűen kivezetett fókusz, csupa ív és kanyar, hosszú lecsengés, egység és egyensúly. Az elegancia magasiskolája. 8+ (94) 14%alk.
Dom. du Pegau: Chateauneuf du Pape Cuvée Réservée 1998
Parker 93, Wine Spectator 96, S. Tanzer (IWC) 92, Cellartracker: 92.5 pont (265 jegyzet átlaga) 48 Euro itt.
Talán még mélyebb és intenzívebb az illat, karakterében már uralkodnak a szépen érett palackbukés jegyek. Tömény szarvasgomba, vadhús, földesség, finom bőrösség, de találunk még feketebogyós gyümölcsöket is porrá aszalt formában. Szájban ismét bombasztikus. Mély ízek, a nemesen palackérett állapot minden komplexitásával. Szerkezetileg nem csak hogy ép és talpon van, de egyenesen kirobban a vitalitástól, talán a sor legmélyebb, legcizelláltabb, legfókuszáltabb kortylefutását produkálva. Lenyűgöző. Minden részlet tökéletesen sima, a lecsengés nagyon hosszú. 8+ (94) 13.5%alk.
Szenzációsan jó sor volt. A szúrópróba jelleg ellenére teljesen érezni lehetett a folyamatot, szinte látható volt a képzeletbeli "nyíl" mely egyik tételről a másikra mutat, ugyanis nem voltak olyan óriásiak a változások. Az alapváz, az arányok, a stílus állandó, a szerkezet fiatalon is egységes, az idő múlásával pedig szinte nem is mozdul. Szilárd, beleköthetetlen, ugyanakkor sima és csiszolt. Az aromák skálája pedig szépen szélesedik az idő múlásával, de a nagy ugrások ellenére is mindig érződik a rokonság a sorban megelőző borral. Nem olcsó tételek, főleg magyar pénztárcához mérten, de semmiképp nem elrugaszkodottak az árak, főleg, hogy ilyen szintű vörösek talán nincsenek is Magyarországon, de drágábbak azért akadnak.