A Szerbiába szakadt Hajdújárásról, a Szabadka-Horgosi borvidékről származik ez a kadarka, amelyet egy 1880-ban telepített ültetvényről készített Maurer Oszkár. A hátcímke szerint „Tudomásunk szerint a világ legidősebb kadarka szőlőültetvényének a termése a palackban lévő bor”. Minden bizonnyal így is van. Ha körbenézünk a világban, nem csak kadarkából – ahogy a címke pedzegeti szerényen – de más fajtákból is alig-alig találunk ilyen idős telepítéseket. Kapásból csak pár ausztrál borászat jut eszembe, ahol hasonlatosan hajlott korú shiraz vagy grenache tőkék adják a legcsúcsabb – és igen drágán mért – tételeket. Annál is inkább hihetetlen ez, mert a magyar szőlészeti mainstream szerint 30 éves tőkekornál már vágni érdemes. Kíván-e fűrészt a kadarka 130 évesen?

Meglepően világos színünk van, a közepes rubint éppen megüti. Illata borsos, fűszeres, finoman virágos és cseresznyés, kevés fa, föld és túlérett gyümölcsök gazdagítják. Ahogy várjuk, a test közepes, a bor aromái ribizlit és más piros bogyósokat idéznek. Sava elég markáns, citromos-gránátalmás érzetű, tannin alig érződik, de nem is hiányzik. Az egész konstelláció a fajta fűszereire van felfestve. A lecsengés hosszú, benne egy kevés aszaltas jelleg. Nem átütő vagy bombasztikus bor, de érdekes és elegendően komplex. Piros pont az alkoholnak. Eléri a 6 pontot. 12,0%. 3.500Ft (Terroir Club)

Talán szerkezetben közelebb áll ez a bor egy pinot noirhoz, mint legtöbb fajtársa. Ha ebben a palackban nincs is benne a nagy reveláció ígérete, a klón további vizsgálatra lehet érdemes. Ha kadarkatermelő volnék, Hajdújárásig meg sem állnék, hogy erről a szőlészeti matuzsálemről vesszőt vételezzek.

Egy-egy ilyen kóstolás megvilágítja, mennyire nem ismerjük még mindig a kadarkát. A rendszerváltás óta eltelt két évtized és a fajta múltjáról mesélő borok tucatnál kevesebben vannak. Ha csak Szekszárdot vonjuk nagyító alá, Németh Márton uradalmi vincellér 1828-as fajtalajstromában a kadarka hat „fekete” és egy fehér változata szerepel.[1] Egyáltalán merre vannak ezek? Keresi-kutatja valaki az 500 éves kadarka-kultúránk szegleteit? Vagy ez mind, végleg elveszett?

Irodalom:

[1] Töttös Gábor. „A szekszárdi szőlő és bor”. 1987.