Már az ókori görögök is tudták, hogy van az a pénz, amiért korpásodik a haj. Persze a mi modern világunk ezt rég meghaladta már és végre a nyolcszázkilencvenkilenc forintos chile-i plasztikborok is kaphatnak 87 pontot. No, de ezzel nincs is probléma, hiszen a jól fizetett kereskedelmi hazugságokat (vö. prostitúció) minden épeszű fogyasztó megtanulta ignorálni. Nem is lenne ez különösebben érdekes, de ezúttal minden újvilági lőre hírhedt ellensége, szakmaiságát a hazai kézműves borokra felépítő Kovács Antal adja nevét a szilikon felmagasztalásához.

Mint nemrég hírül adtuk, idén is sor került a Tokaj „löszborait” felvonultató kóstolóra. A barátságos rendezvény nem csupán e gyakori, bortermelésre kiválóan alkalmas talaj áldásos hatásait engedteti tanulmányozni, de jó alkalmat kínál a közelmúltban letöltött 2011-es fehérborok szondázására is. A tokaji termelők mellé idén pannonhalmi és szekszárdi termelők színesítették a már alapból is igen izgalmas kínálatot. Az alábbiakban megpróbálok egy jó áttekintést adni a felvonultatott borokról. Mivel sok tételt sikerült megkóstolni, csak a vázlatos benyomásaimat tudom visszaadni. A vendégpincék borait a poszt végén, egy külön szekcióba gyűjtöttem össze.

A minap az egyik helyi borbolt kínálatát nézegetve úgy döntöttem, hogy megkóstolok pár közepes árfekvésű bort Bordeaux-ból. Mivel az eddig innen kóstolt vörösök zöme balparti volt, ezúttal kicsippentettem hármat a jobbpartról, titokban bízva abban is, hogy a (majdnem) kizárólag merlot-ból készült, viszonylag fiatal borok életük egy későbbi fázisában vannak már az ugyanazon évjáratból származó, többnyire cabernet-domináns balparti társaikhoz képest, ezáltal nagyobb élvezhetőséget biztosítva. Az alábbi borokra esett választásom:

Eléggé megy manapság a Sandahl-téma, konkrétan nálunk is már többször szerepelt az elmúlt hetekben. Ígérem, részemről ez lesz jó darabig az utolsó, de a helyén-kezelés érdekében meg kellett, hogy nézzem őket nemzetközi kontextusban is.

Koncepció, vesszük a két top Sandahl-rieslinget, melléjük tesszük érdekességképp a borász saját neve alatt kihozott rajnaiját is. Itthonról még jó választásnak tűnik Pannonhalmáról a Prior, ami stílusban várhatóan szintén olyan, hogy összehasonlítható külföldi rieslingekkel, ugyanakkor fele annyiba kerül, mint a címszereplők, így ár-érték irányú tapasztalatok is leszűrhetők lehetnek.  Három nemzetközi referenciával egészül ki a sor, érintve különböző termőhelyeket, évjáratokat, árkategóriákat.

Érdekes tapasztalat volt. Vakon kóstoltunk, a jegyzeteken kívül megosztom azt is, hogy miket tippeltem a leleplezés előtt.

Íme: