A Borrajongó

Dom. H. Gouges: Nuits St. Georges 1er cru Les Vaucrains 2003

2012. augusztus 31. 06:30 - drbarta

Burgundia, Cote de Nuits, Nuits St. Georges. Grand cru-vel nem, de jónéhány neves premier cru-vel rendelkezik az appelláció, mégis elhomályosul neve a nagy szomszéd, Vosne-Romanée híre mellett.  A termelő a körzet egyik legelismertebb birtoka, a Vaucrains közvetlenül a top-szintet képviselő Les St. Georges után következik az adott szortimenten belül. Burghound 92, Parker 92-94, IWC 93, Cellartracker 91.

DSC_0299.JPGMélyről jövő illat, százrazra aszalt kék bogyósok, szilva, szeder, mellette füst, toast, szárított kékvirágok,  nem erőteljes, de nagyon szép palackbuké érintésnyi avaros-dohányos-kátrányos díszítésekkel. Fellelhető némi tintás-fémes színezet is, ami olyankor szokott lenni, amikor jó adag integrálatlan tanninra lehet számítani. Összességében igen komplex. Közepes, vagy kicsit nagyobb test. Elég jelentős, közepesnél jóval több tannin, sima és kemény, a magas, cizellált savakkal fej-fej mellett alakítják a bor szilárd, feszes vázát. Telt ízek, kortalan sötét bogyós gyümölcsösség, komplexebb ásványos-fűszeres-pörkölt-palackérett jegyek töltik ki az attack-ot, a textúra az érettebb borokra jellemzően porhanyósan-bársonyos. A közép szépen struktúrált, ugyan extrém mélységű denzitások nincsennek, de van benne mag, a lecsengés elég hosszú. Sajnos az utóíz váltja be igazán a tintás illat ígéretét, a tannin lehajrázza az addig fej-fej mellett megnyilvánuló alkotókat, rendesen kiporszívózza a szájat. Ettől még persze értékes, komplex, izgalmas bor  ez,  sőt ezzel együtt is szívesen kóstolgattam, minden bizonnyal étellel okosan párosítva még több lenne belőle kihozható. De van egy olyan érzésem, hogy neves premier cru ide, vagy oda ez a tannin bizony az életben nem fog besimulni. Nem igazán tudom mi lenne az adekvát pontszám,  eredendően masszív 7 pontos anyag ez, mindenki eldöntheti, hogy kilógó tannin-szárításért mennyit szokott levonni. Mindenesetre 60 Euroért nem mozgatok meg minden bokrot, hogy újabb palackot szerezhessek. :)

Szólj hozzá!

Bakó Ambrus: Badacsonyi Olaszrizling 2010

2012. augusztus 30. 06:00 - drbarta

Először nem túl sokat ígérő illat. Semleges alma, némi badacsonyi sósság. Szájban közepes test. Szép szerkezeti felépítés, a fajtától viszonylag ritkán tapasztalható módon összeszedett, fókuszált savgerincre épül, mely egyrészt elég feszes és cizellált keretet ad, másrészt viszont az évjáratot meghazudtolóan kifogástalanul finom tapintatú és a kortyba integrált. A korty pedig tartalommal arányosan kitöltött, főként semlegesebb gyümölcsök, finom sósság, korrekt szerkezeti mag. A lecsengés közepesnél alig hosszabb, az utóíz tiszta. Színeket, zamatokat hiányoltam, de  a csiszolt, profi struktúra elismerésre méltó. A légtelenítetve eltett maradékot három nap elteltével vettem elő újra.  Megvallom ritkán fordul elő, hogy érdemben mást tapasztalok ilyenkor, főleg nem úgy, hogy pozitív irányban. Barátságosabb, fogyasztásra ösztökélőbb illat fogad, színesebb nyári almás-citromfüves irányba mozdult, némi selyemcukorkával. Szájban is direktebben zamatos,  ízletesebb gyümölcsösséggel. A szerkezet továbbra is remek, a csiszoltság és egyensúly egy pillanatra sem szenved csorbát.  Mélység, komplexitás, intenzitás, hosszúság, egyáltalán erő tekintetében nem mondanám kimagaslónak, de a balansz és az egység kifogástalan. Első nap alig-alig, második alkalommal magabiztos 6  pont.

4 komment

Ungváry Krisztián: Vayi Novemberi Muskotály 2011

2012. augusztus 29. 06:00 - drbarta

DSC_0298_1.JPGCitrusok, licsi, barackvirág, rózsa, illatos szőlő. Jellegzetes, tipikus sárgamuskotály illat kívánatosan friss és harsogó kiadásban. Szájban közepesen telt. Intenzív attack, az ízek teltsége felnő az illat ígéretéhez, sok gyümölcs, muskotályos szőlő, mintha pici sósság is játszana. Külön tetszenek az arányai, ez a szintű gazdagság és maradékcukor mellett  a savak is megtartottak, a bor nem ragacsos, hanem könnyed, játékos, remek egyensúlyú.  A lecsengés közepesnél nem hosszabb, de nem is kell, hogy az legyen. Komoly, tömör struktúrát természetesen ne keressünk, de azért ebben a tekintetben is jócskán túlmutat a fajtára sokszor jellemző üdítőitalos lazaságon, mindenképp korrekt, borszerű szerkezeti felépítése van a tételnek. Egyébiránt sokat nem kell rajta gondolkodni, hanem inni, és kínálgatni vendégeknek, mert szinte biztos sikere lesz. Magabiztos 5 pont, hirtelen nem is tudok nagyobb best buy-t a maga kategóriájában.

18 komment

Dominio de Pingus - III. rész

2012. augusztus 28. 06:00 - akov

No, és mit tartogathat a Pingus-üveggömb a jövőre nézve? Nem rég a The Drink Business hasábjain jelent meg egy érdekes interjú Peter Sisseckkel, akinek érdeklődése középpontjában mostanság a hozzáadott kén nélküli „természetes bor” áll.[1] “A természetes bor ötlete érdekes. A legkiválóbb példák nagyszerűen tiszták és jók mikor fiatalok, de nagyon törékenyek. Bármilyen terroir-kifejeződése is van ezeknek a boroknak, gyakran a brett és az oxidáció takarják el őket. [...] A Pingus egyelőre nem lesz természetes bor. Meg akarom nézni, meddig mehetek el. [...] A legnagyobb probléma, hogy én érlelhető borokat akarok készíteni, ami nagyon nehéz kén nélkül. Annak ellenére, hogy soha nem használtam sokat a Pingushoz, egy kis kén alapvetően szükséges.” – mondja Sisseck az interjúban. Sőt, befejezésül olyasmit pendít meg, amire pont ennél a birtoknál nem számítottam. Azt mondja, a 100% tempranillo használatával talán „túl messzire ment”. Hogy visszaálljon a „balansz”, helyi fehér fajták hozzáadásával kísérletezik.[1]

pingus_malo2.jpg

Tovább
4 komment

Dominio de Pingus - II. rész

2012. augusztus 27. 06:00 - akov

A bevezető után térjünk vissza Quintanilla de Onésimo álmos, de kincsekkel kecsegtető kis falvába. Délután két óra körül érkezem a megadott helyre, ahol egy hófehér, diszkréten modern homlokzatú házat találok. Vágyott célom sem házszám, sem felirat nem jelzi. Az ajtó mellett több csengő, az egyiken „Oficinas”. Mintha lakások is lennének itt, ami jelentősen növeli eddig sem kicsi bizonytalanságom. Körbejárom a helyet, a hátsó utcában öreg kőfal és vastag kapu, hát nem igazán adják alám a lovat. És persze irtózatos csend ül mindenen, sehonnan egy kósza nesz, vagy egy bátortalan koppanás sem hallik. Épp a Duero partján vagyok, megcsodálom Quintanilla keskenyke öreg hídját. Pár helyi kislányt pillantok meg a közelben, ha meg akarom találni a birtokot, muszáj lesz tőlük érdeklődnöm. „Dominio de Pingus?” – kérdezem a forróságtól elkámpicsorodva. A lányok persze azonnal bólogatni kezdenek és serényen a fehér ház felé mutogatnak, az lesz az. És persze, mennyire naiv is voltam, hisz a falu minden lelke jól tudja: igen, ott, abban a kis fehér házban készül Spanyolország legdrágább bora.

pingus_ferm.jpg

Tovább
14 komment
süti beállítások módosítása