A kékfrankos egy olyan téma, ami magyar borisszaként szinte kötelező. Ennek megfelelően évente egyszer biztos sorra kerítünk egy ilyen sort, de bevallom jelenleg van még egy kis szubjektív fenntartás bennem. Nem kell persze komolyan venni, kóstoltam már én is remek képviselőit a fajtának minden árkategóriában, talán csak a tavalyi sor nem túl acélos emléke él még bennem.
No mindegy, ne vészmadárkodjunk, nézzük a sort. Többféle árcédula, többféle évjárat, de mégis vakon kóstoltuk a tételeket. Talán azért, mert bennem volt a kisördög, hogy a csapatban nem mindenki ugyanolyan szinten rajong valamennyi résztvevő termelőért. :)
Íme:
Weninger: Spern Steiner kékfrankos 2008
Sötét bogyós gyümölcsök, jellegzetes ásványosság fülledt-sós-földes felhő képében. Csillámpala, villan a fejembe. Akov-kolléga persze két percen belül linkekkel alátámasztva bizonyítaná, hogy amit érzek, annak köze nincs konkrétan a csillámpalához, ami könnyen lehet, hogy úgy is van, viszont, ha meggondolom, ezt a jegyet eddig kizárólag komolyabb Weininger és Ráspi-borokban szoktam érezni, és most is egyértelműen segített az azonosításban. Vissza a borhoz, még diszkrét, minőségi hordós jegyek is erősítik az illatot némi eszpresszó képében, de abszolút átengedve a dominanciát a gyümölcsnek és az említett mineralitásnak. Közepesnél teltebb korty. Finom, telt ízek, elsősorban gyümölcsöt, sósságot kereshetünk benne. Közepes mennyiségű, keményebb tannin, magas, feszes, cizellált savak. Szilárd váz, picit talán domináns a savérzet, bár egyedül nem marad. Viszonylag fókuszált, korrekten fejlődő kortyközép, közepesnél hosszbb lecsengés. Elég komoly és karakteres anyag, a visszakóstolásoknál már a savat is teljesen helyénvalónak éreztem. 6+ (88-89) Sikerült eltalálni.
Ráspi: Fertőrákosi kékfrankos 2009
Vonzó illat sok cseresznyével, pici sóssággal, kerti fűszerekkel, érintésnyi kávéval itt is. Közepes test. Finom, ízekkel arányosan kitöltött attack. Szép, túlzásoktól mentes felépítés, kellően feszes, de egyáltalán nem kemény savakkal, érintésnyi tanninnal. Könnyed, selymes textúra, közepes lecsengés. Egy lépéssel kisebb anyag, mint az előző,de annyira sima, tiszta, kerek, egységes, egyszerűen-élvezetesen zamatos, hogy mégis közel ugyanarra a polcra raknám. 6- (86) Őt is sikerült eltalálni.
Orsolya: Nagygalagonyás kékfrankos 2008 (40 dkg.)
Tömény illat. Aszalt szilva, hecsedli lekvár, zöldfűszerek, némi kovászos uborka, édesfűszerek, gyógynövény-szirup. Nagy test, telt, vastag, édeskés ízek, kissé főtt, lekváros jellegű gyümölcsökkel. Az extrémnek ható méretek mellett a szerkezet viszonylag egyszerűbb. Nincs cizelláltság, fókuszáltság, újabb tartalékok, a tannin nem nagyon szól bele, a savak kicsit lágyak, lényegében kizárólag koncentrációból dolgozik. A lecsengés közepes, az utóíz némi klógó alkoholt is mutat. Amellett, hogy a stílus nagyon nem a zsánerem, és a bor egésze semmiféle eleganciát nem nyújt, tulajdonképpen teljesen jóérzéssel fogyasztható, vagy legalábbis kóstolható, mint „kézműves érdekesség”. Az egyéniséget és az attack ízintenzitását sem lehet elvitatni. Legyen 5 pont. Ezt a bort is sikerült felismerni.
Jagini: Zagersdorfer Blaufrankisch 2008
Élénk illat, remek minőségű fekete bogyós gyümölcsökkel, szederrel, áfonyával, kissé közhelyesebb puncsos-vaníliás hordóval. Közepes test, arányos felépítés. Korrekt teltségű ízek, gyümölcs és hordófűszeresség fej-fej mellett. Sima tanninok, kerek savak, letisztult világ, egyensúly, közepes lecsengés. Tiszta, korrekt, sallangoktól és izgalmaktól mentes. Az előző bor konkrét ellentéte. 5+ Talán a Pfneiszl-re számítottam a vakkör után.
Losonci Bálint: Gereg kékfrankos 2009
Az érett feketebogyós gyümölcsök mellett negro,ánizs, likőrös jegyek. Van intenzitása, de elég szokatlan. Közepesnél picit nagyobb test. Aromákban elég zárkózott, az ízek közepes koncentrációval töltik ki a testet. Érett savak és tanninok, kicsit lágynak ható szerkezet, közepesen hosszú lecsengés, kicsit csipős utóíz. 5 pontra tettem ezt a bort is, a leleplezés nagy meglepetéssel szolgált. Nem is tudom melyikre számítottam, igazából egyiket se ilyennek vártam, kizárásos alapján a Jagini maradt…
A másnapi maradékra nagyon figyeltem, új nap, talán újonnan élesedett érzékek. Ekkor érdekes módon masszívan „kanalas orvosságra” hajazott az illat, ami kicsit leblokolt. Szájban se lett tartalmasabb, mint előzőleg a kóstolón, a 6 pontra tett borokhoz képest egyértelműen üresebbnek tűnt ízben. Engem annyira frusztrált, hogy a korábbi 6 és fél-7 pontra értékelt bor, a kóstoló tulajdonképpeni favoritja miért mutatja ezt a formát, nem -e a palackkal van gond, hogy azonnal nyitottam még egyet. Egy lépéssel jobbnak tűnt. Több gyümölcs, teltebb íz, ánizsos-negrós fűszerek megint, de kanalas gyógyszer hálistennek több napon át kóstolva sem jött elő. Ez a palack konkrétan az előző maradéka mellett elért (játékon kívül) egy szűkebb 6-ost, de akkor is messze éreztem az év eleji nagyon meggyőző arcától. Kíváncsi vagyok másnak volt –e ezzel a borral tapasztalata év régebben és mostanában….
Karner Gábor: Tavaszföld kékfrankos 2008
Masszív illat likőrösséggel, hecsedli-lekvárral, pörkölési aromákkal. Nagy test, krémes-olajos konzisztencia, nem édeskés, hanem határozottan édes az indítás, mintha jó adag maradékcukor is játszana (pedig elvileg nem). Telt, aszalt jellegű ízek, intenzív attack. Kerek savak, tapinthatóan magas alkohol, a tannin nem sok vizet zavar. Mélyebb szerkezeti tartalmakat nem nyújt, méretével akar nagyot szólni. A lecsengés jó közepes, kissé csipős az utóíz. Nehezen értelmezhető, értékelhető, legyen mondjuk 5 pont, de biztosra veszem, hogy az Orsolya 40-hez hasonlóan egy megosztó borral állunk szemben, amiért lehet esetlegesen rajongani is, meg konkrétan ki is szaladni tőle a világból. Bár soha nem kóstoltam, a 16-os alkohol tudatában felismerhető volt.
Orsolya: Nagygalagonyás kékfrankos 2008 (80 dkg)
Cseresznye, hecsedli, zöldfűszerek, szegfűszeg. Nagyon egries-orsolyás illat ( és lőn). Közepesnél nagyobb test, arányos felépítés. Telt ízek, szépen kitöltött struktúra, érett, de kellő tartású savak, érintésnyi tannin, közepesnél hosszabb utóíz. Tartalmas, jellegzetes, egyensúlyos bor, tetszett mindenkinek. 6 pont.
Pfneiszl: Kékfrankos-válogatás 007
Frissnek ható feketebogyósok, szeder, áfonya, remek minőségű, „nagyborosabb” jellegű gyümölcsök, plusz érintésnyi ánizs, édesgyökér. Közepes test, a szájat szépen beterítő ízek. Nagyszerű gyümölcsösség itt is, még mindig. A kortyközépre elég szépen összesűrűsödnek a tartalmak, megvan a szerkezeti mag. Arányos mennyiségű, sima tapintatú érett savak és tanninok, kerek egésszé összeállt egység, Közepesnél hosszabb lecsengés. Lehetne komplexebb, de talán a legjobban tetszett a sorban. 6+, legközelebb a 7-eshez. (89) Ezt vártam a vakkörben a Geregnek.