A Kézműves Borok Háza november elején tartotta szokásos éves portfólió-kóstolóját. A rendezvény célja, hogy kereskedők, vendéglátósok és esetleg nagyfogyasztók megismerkedhessenek a Szentesi József fémjelezte kis- és nagykereskedés felhozatalával. A mindig jó hangulatú rendezvényen rengeteg az ismerős arc, jókat lehet beszélgetni bortermelőkkel és szerteágazó, bensőséges ismeretségeket köthetünk a sommeliertől a hentesig mindenkivel.
Kezdjük talán a házigazdával. Az évjárat ellenére a Pezsgő és Bor Fehér Cuvée 2010 palackos erjesztésű pezsgő tiszta aromájú, zamatos és jól fogyasztható. A Szentesi Pince zengőt, zöldveltelinit és rajnait tartalmazó A Cuvée 2011 alapbora vastag, belépő bortól szokatlanul tartalmas, kevés maradékcukor csúsztatja. Külön pont a csavarzár és a jó ár (1900Ft). Nagy-nagy kedvencem a Zöldveltelini 2011, amely – azt gondolom – mérföldkő lesz a hazai zöldveltelinik történetében. Testes, fajtajelleges, nagyon tiszta, jó savval és szép egyensúllyal, remek lecsengéssel.
Kellemes élmény volt a Szentesi Pincével egy szintéren „motorozó” Nagy Gábor és Társa kispincészet borait megkóstolni. A zenit, rajnai rizling és sauvignon blanc fehér fajtákból szűrt borok reduktív technológiával készülnek, nagyon tiszták és jól fogyaszthatók. A Háztáji 2011 alapbor a felsorolt három fajta préslevéből készül, ennek ellenére nincs oka szégyenkezni. A Zen 2011 és 2012 zenit, valamint a Rajnai Rizling 2011 szintén nagyon tiszta és jól elkészített borok. Mindannyian csavarzárral kerülnek forgalomba, 1600Ft-tól induló áruk a best buy kategóriába taszítja őket. A pince hordós érlelésű vörösbort is készít, de ezt most nem lehetett kóstolni. Röviden el is beszélgettünk Nagy Gáborral, aki a saját pincészet mellett a Velencei-tó Körzeti Hegyközséget hegybíróként igazgatja. Gyorsan megegyeztünk, hogy van hova előre a Velencei-tó körül, mind a borturizmus, mind az általános minőség tekintetében fejlődésre volna szükség.
A badacsonyörsi Váli Pincétől a Pinot Noir Siller 2011 és Pinot Noir 2010 borokat érdemes megemlíteni. Utóbbi az évjárat ellenére egészen jó, főként a piros bogyósok lekvárjai vezetik. A szomszédos Szent-György-Hegyen tanyázó 2HA Szőlőbirtok és Pincészet ezúttal két fehérborral volt jelen. Az Olaszrizling 2011 és a Szürkebarát 2011 hordóban erjedtek, majd ott is érlelődtek 6-7 hónapig. Előbbi bornál a hordók harmada, utóbbinál fele volt új. Mindkét bor tiszta, tartalmas és a friss vonalon mozog. A fahatás nem kevés ugyan, de ami van az jó minőségű. A birtok 2011-es fehérborai mindenképpen előremutatóak.
Átevezve a Mátra hűvösebb lankáira mindenképpen (megint) kiemelném a Szecskő Pince borait. Most három tavalyi reduktív fehéret kóstolhattunk, mindegyiket nagyfokú tisztaság, frissesség és jó egyensúly jellemeznek. A Szürkebarát 2011 fajtajelleges, jó arányokkal, szép lecsengéssel. A Chardonnay 2011 szintén messziről felismerhető, a seprőkeverésnek köszönhetően kialakult karamelles, vajas karakter miatt már-már hordót kiáltana az ember. A sok vacak ottonel-élmény után a szárazra kierjedt Muscat Ottonel 2011 igazán felvillanyozó, igaz nem árt egy adag ártatlan nyitottsággal közelíteni ehhez a pacsulis fajtához. Losonci Bálint kolléga Pinot Noir 2011-e gazdag, elsősorban a fekete bogyósokra épül, koncentrált és jó sava van (ld. Drbarta tegnapi értékelését itt). A Gereg Kékfrankos 2010 nagyon-nagyon savas és keményen tanninos, Bálint vacillál rajta, hogy érdemes-e a Gereg névre. Azt gondolom, ha a „dűlő-építés” a cél, akkor talán nem tanácsos megbontani a Gereg Kékfrankosok izgalmas sorát.
Az Egri Borvidékre áttérve az új kezek készítette Gróf Buttler borokból két vöröset lehetett megkóstolni. Kadarka 2011 a Nagy-Egedről származik, koncentrált, gyümölcsös, a kadarkához mérten elég sűrű, jó savval és tanninnal (ld. Drbarta tegnapi értékelését itt). Lehet, hogy nem a leginkább kadarkás kadarka ez, de azért érdemes rápróbálni. A Kékfrankos 2011 a Szarkás-tető gyümölcséből készült, szintén sűrű, gyümölcsös, szép fahatással. Ezen a két boron már jócskán érezhető volt a magas, 14-15% körüli alkohol, amely a 2011-es hazai vörösborok zömét kísérni fogja.
Ha Buttler, akkor Bukolyi. A név önkéntelenül is eszembe villan, nem is hasztalanul, hiszen Bukolyi Marcell első borai (Bukolyi Pince) ezen a bemutatón debütáltak. A borok részben vásárolt szőlőből, a Kőporos pincében készülnek. Igaz, óriási különbség, hogy ezek valóban Marcell borai, Bukolyi László csak a háttérből figyel. A Kisfiam 2011 kékfrankos, franc és merlot házasítása, finom, jó savval és kiváló fahatással. A Kékfrankos 2011 hasonló karakter, tetszett. A Cabernet Franc 2011 egy igazi sűrű, alkoholos gyümölcsbomba, nekem ez jött be a legkevésbé, de egészen biztosan vevőkre talál majd.
Új élmény volt a szomolyai Attila Wines megjelenése. A pincészet még kemény borkedvelők körében is szinte teljesen ismeretlen. A budapesti illetőségű tulajdonost, Vámos Attilát annyira elbűvölte Kaló Imre munkássága, hogy 2006-tól termelésbe fogott Szomolyán. A Kaló Imrétől 50 méterre található pince a „szomolyai legenda” evilágon kívüli módszereit követi. A szüret nagyon kései, 24-28MM° körül szednek, sokszor töppedt, néha botrytisszel fertőzött szőlőt. Az erjesztés nyílt kádban történik, a bor sokszor 3-5 hónapot is érintkezik a héjjal. Préselés nincs, csak színlével dolgoznak. Minden tétel hosszú-hosszú érlelést kap, évekig fejtés nélkül pihennek a hordókban. A hosszas erjesztési és érlelési folyamat közben az alkohol jó része elillan, így a kész borok 12,5-14% alkoholt tartalmaznak. A kóstoltatott tételek portugieser, pinot noir, cabernet sauvignon, turán, leányka és chardonnay fajtákból készültek. Tisztára, mintha Kaló Imre borait inná az ember. Az egyetlen különbséget az új hordók itt-ott felvillanó aromái adják, hiszen az Attila Wines-nál nem régen indult a termelés. Az egyes borokra külön nem térnék ki, erőteljesen lekvárosak, hecsedlisek és aszalt gyümölcsösek. A vörösborokban gyakran feltűnik az oxidációra utaló mézesség és darált mákos aroma. A hosszas érlelés miatt szinte mindegy, hogy portugiesert vagy cabernet sauvignont iszunk, a fajtajelleg szinte teljesen eltűnik az évek labirintjában. Aki imádja Imre borait, vagy csak szeretné végre megkóstolni őket, most piaci forgalomban lévő tételeken keresztül kerülhet közelebb hozzájuk. Igaz, ennek ára van, jó mélyre kell a zsebünkbe nyúlnunk a manapság szűkölt Forintokért.
Ha már body meg building, akkor kóstoljuk meg a villányi Iványi Zsófi borait is. Kései szüret, hosszú héjon tartás és hosszas hordós érlelés, nagyjából így lehetne pár szóban összefoglalni Zsófi filozófiáját. A stíluson belül maradva a Merlot 2008 még egészen értelmezhető, fűszerpaprikás, lekváros, hordós és elég tanninos. A Cabernet Franc 2008 alkoholos, kemény bor, sok aszalt gyümölccsel. A Cabernet Franc Válogatás 2007 nehezen befogadható, irtózatosan kemény bor, nagyon sok tanninnal, intenzív érlelt lekváros aromákkal. Minél magasabbra pozícionált a bor, annál későbbi a szüret, annál jobban markol a tannin és melegít az alkohol.
Végül ugorjunk vissza kis hazánk Észak-nyugati szegletébe. Az egész kóstoló számomra legkellemesebb élményét a Ráspi borok nyújtották. Horváth Józsinál a 2009-es borok egységesen magas színvonalat képviselnek. Gyümölcsösek, tiszták, elég frissek és érlelésre is bőven alkalmasak. A fickós savtartalom a meleg évjáratban is visszafogott alkohollal lép nászra, így a borok fókuszáltak és szép hosszú lecsengéssel kényeztetnek. Tulajdonképpen nehéz kiemelni borokat, nekem a legjobban a Kékfrankos 2009, a Cabernet Sauvignon 2009 és a Syrah 2009 tetszettek a legjobban. A Zweigelt Válogatás 2009 nagyon tanninos és savas, acélkemény bor. A merlot-ból hosszú áztatással készülő Resveratrol 2009 szintén nagyon kemény, minden értelemben sok. Mint neve mutatja, szív és érrendszeri problémákra is megfelelő gyógykészítmény lehet.
Köszönet a kiváló rendezvényért, ahol sajnos időhiány miatt nem tudtam megkóstolni a Somlói Apátsági Pince, az Orsolya Pince, a tokaji Barta Pince és az egri Csutorás borokat. Kár értük. Majd lesz mit pótolnom legközelebb.
(A Kézműves Borok Háza kóstolóra Szentesi József hívott meg. Köszönöm.)