Mindig remek dolog jelen lenni valami nagyszerű dolog születésénél és biztos távolságból szemlélni, ahogy cseperedik a „nebuló”. Koromnál fogva sajnos (vagy szerencsére) lekéstem a hazai boripar szovjet-típusú gazdálkodásról minőségi bortermelésre való átállítását, az új magyar bor létrejöttét és gyermekkorának első évtizedét. Nem tervezem azonban eme hibát elkövetni a magyar pezsgőkészítés második születésével kapcsolatban. Hogy-hogy mi? De hát a 19. század óta van magyar pezsgő és nem is akármilyen, újjá is született már egyszer, keresik is, exportálják is, mi is isszuk és mások is. Valóban, a 19. században létrehozott hazai pezsgőgyártás olyasmi, amire büszkék lehetünk, az igazi újjászületés, a valóban kiemelkedő minőségű, egyedi pezsgő elkészítése azonban a rendszerváltást követően sem lett szempont. A nagytermelők maradtak az ipari méreteknél, a champagne-t akár csak közelítő minőség meg csak egyre nem jött. Emiatt vagy nem emiatt, komolyabb pezsgőfogyasztó réteg sem igazán tudott kialakulni, sőt talán a pénztárca is és a gasztronómia is hiányzott hozzá.

A Clos du Bois jelentős mennyiségű szőlőterülettel rendelkező pincészet Sonoma County-ban (California). A Marlstone a pincészet csúcsbora, az alapanyag az Alexander Valley-ben termett. 75% cabernet sauvignon és 15% merlot alkotja, a maradék 10%-on pedig petit verdot, cabernet franc és malbec osztozik. Egészen sötét bíborszín, fekete maggal. Intenzív, tiszta, vonzó, nagyboros illat: feketecseresznye, áfonya, aszalt szilva, keleti fűszerek, öreg bútor és egy adag jóféle hordóból származó pörkölési jegy. Tipikus újvilági, de egyáltalán nem unalmas, hanem nagyon tetszetős illat. Közepesnél kissé teltebb korty. Kifejezetten intenzív aromák, betöltik az egész szájüreget: sok-sok gyümölcs (fekete és piros bogyósok is) friss és aszalt változatban, elegáns fűszerek, jófajta hordó. A 14,5-es alkohol abszolút nem érződik, nehézkességnek semmi nyoma, sőt kifejezetten élénkké teszik savai. Tökéletesen érett, jelentős mennyiségű bársonyos tanninnal rendelkezik és hosszú-hosszú utóízzel. Rétegzett, izgalmas, több napon keresztül sem veszít formájából. Nagyon jó bor. Kissé kifejezett savai egy cseppnyit billentik az egyensúlyát, de ezzel együtt is ajánlott tétel. További eleganciát és magasabb szintű balanszot még elbírna, komplexitásban, aromagazdagságban és mélységben viszont egészen kiemelkedő. Erős 7 pont.

Nagyon vonzó illat. A megszokottabb aszalt kajszi mellett kifejezetten tetszetős déli és trópusi gyümölcs-vonulat, narancs mango, maracuya. Mellettük mézes, botritiszes díszítések. Szájban közepesnél teltebb. Nem túlzó az édesség, de a savak se túl magasak és cizelláltak. Alapvetően egyszerűbb, egyenes szerekezet. Tiszta, finom, de alig közepesen intenzív ízek, karakterük az illatnak megfelelően kajszis-trópusi gyümölcsös-melegebb citrusos-mézes vonalon mozog. A lecsengés nem nyúlik túl hosszúra. A bor maradékcukorral megtámogatott sűrűségéhez több mélység, ízintenzitás passzolna. Az utóízben érzékelhető, de még nem zavaró mértékű cseresség. Összességében egy jó alap édes tokaji, az árát jócskán megéri. Jó lenne, ha "Tokaji borkülönlegesség" névvel ellátott édes bor ettől a szinttől indulna, termelőtől függetlenül. 5 és 6 pont között. (85)  Bortársaságban kapható.

Amilyen aranyosak és ártatlanok az egérkék a mesében, legalább olyan undorítóak a spájzban vagy a cipőben. Ennél is visszataszítóbb, ha az isteni ital fogyasztása közben azon kapjuk magunkat, hogy mesebeli kedvenceink nagyon is valóságosan szánkáznak lefelé torkunkon. Ilyenkor már nincs mit tenni, benyeltük az egeret, és bár hiába szabadulnánk tőle, még jó darabig a torkunban cincog. No, de hogyan is került egérke a borunkba?

Komoly burgundi borokat kóstolni valóban exkluzív élmény- mind a kóstolás szempontjából, mind a költségeit tekintve. Az pedig, hogy szinte csupa ilyen tételből álló sor kerüljön valaki elé, az igen ritkán adatik meg egy hazánk-beli földi halandónak.

A Terroir Club öt éves fennállása alkalmából valóságos ünnep-sorozatot indított el. Ennek záró felvonása volt az a múlt pénteki kivételes sor, melyben az ott forgalmazott burgundi termelőktől sorakoztak fel már rég nem kapható, ínyenc és többnyire igencsak költséges tételek. A nagy öröm végett ezek a borok az egykori polci ár feléért kerültek be ebbe a kóstolóba, így a részvételi díj is, a sor szintjét tekintve, még igen barátságos, legalábbis simán még megfizethető kategóriában maradt.

Következzen tehát a kivételes kóstoló kivonata: (a képen az est egyik sztárja)