A Borrajongó

Piemonti tannin-offenzíva

2011. április 04. 05:59 - drbarta

Múlt pénteken Piemont-témájú kóstolón volt szerencsém részt venni.

Lelkesen készültem rá, ugyanis ez a téma még rendkívül friss a számomra, alig néhány palack eddigi tapasztalattal, ugyanakkor volt bennem előzetesen egy kis egészséges tartás is. Olvasmányaim alapján ugyanis ezen borok között jó eséllyel lehet belefutni nem épp azonnali fogyasztásra tervezett, kőkemény tanninokkal felszerelt tételekbe, ez pedig nem éppen a zsánerem. :)
Nos, igyekeztem tannin-toleranciámat a végsőkig kitágítani, de sajnos elmondható, hogy inkább kevesebb, mint több sikerrel.  Nem rémlik még egy kóstoló egész életemből, ahol ilyen szinten kikészült volna az esemény végére a szám és ne tudtam volna másra gondolni, mint jótékony hideg vizes borogatásra. Nem rémlik még egy kóstoló, ahol tulajdonképpen bármelyik bort ilyen szinten kín lett volna fogyasztani.
A leírásoknál és pontoknál a fenti tapasztalatot igyekeztem a lehető legkisebb súllyal beszámítani. Elvégre köztudomású, hogy a barolok (ill. egyéb fajsúlyos nebbiolok)  lóadag tanninnal rendelkeznek, fiatalon vétek őket fogyasztani, szóval nem feltétlen tehetnek róla, ha nem éppen a magamfajta „papírkutyák” számára valóak  :)
Ezek fényében, mint fent említettem,  elsősorban a gazdagságot szándékoztam értékelni, és csak jóval kisebb mértékben a fogyasztásra ösztökélést. (fordított esetben nem igazán tudtam volna érdemleges pontokat adni)
Következzenek tehát a borok jegyzetei:
 
 
La Zoccolaio: Barbera d’Alba „Suculé” DOC 2007
Kékszőlős-sötétbogyós gyümölcsös illat. Nem tűnik annyira letisztult világúnak, kissé „háziboros” jelleg. Közepesen telt korty, közepes mennyiségű, egyáltalán nem zavaró tannin. Tömörségről, mélységről nem beszélhetünk. Savai nem igazán szépen struktúráltak, nem igazán gerincesek, érdekes módon meghagyják a szerkezet lágyabb jellegét, úgy hogy kissé ellentmondásos módon, mégis túl sokan vannak a bor karakteréhez mérten. Erényként kiemelhető, hogy a sor egyik legkönyebben fogyasztható tagja.  4 pont.
 
Bruno Giacosa: Dolcetto d’Alba Falletto DOC 2009
Picit mélyebb illat, a sötétbogyós gyümölcsök mellett némi tintás, mentholos díszítés. Szájban közepesen telt, a bor egyszerűbb jellegéhez képest kifejezetten sok és szárító tannin, a savak itt is kissé élesbe hajlanak. Számottevő aromamélység, gazdagság nincs ellensúlyozásként jelen. Megfelelő ételválasztással talán jobb hatást érhet el. 3-4 pontnál nálam nem több, de igazából azt se értem, hogy ennyit is melyik alkotójával szerez.
 
Vietti: Langhe Nebbiolo „Perbacco” DOC 2007
Kedvesebb illat, eper, cseresznye, virágok. Közepesen telt korty. Eddigiektől kétségtelenül szebb felépítés, formásabb savak, jobb minőségű, de még így is határozottan asztringens tanninok. A korty kezdetét az eddigiektől mélyebben induló, bár hosszan nem időző aromák igyekeznek színesíteni. Alulról közelít az 5 ponthoz.
 
Roagna: Barbaresco „Montefico” 2004
Cseresznyés, meggyes , földes-poros, az eddigiektől jóval komplexebb illat. Szájban közepesen telt. Az alapvetően meggyesen gyümölcsös, rusztikusan poros színezetű aromák már értékelhető mélységet, gazdagságérzetet adnak. A bor arculatát egyébként igen zavaróan asztringens,szájszárító tanninjai határozzák meg, mellettük életteli lüktető savak is jelentős alkotóelemek.   Értékelve eddigiektől nagyobb gazdagságát és komplexitását, osztok-szorzok-kompenzálok, 5 pontnál állapodok meg.
 
Roagna: Barbaresco „Pajé” 2004
Hasonló, de kedvesebb illat. Cseresznye, eper, húsos karakter, porosság. Hasonló felépítésű, de valamivel emészthetőbb bor. A tanninok itt is sokan vannak, az előzőnél kicsit kevésbé, de azért így is rendesen szárítanak. Ez mellett mégis jobban engedik érvényesülni a bor egyébként figyelemre méltóbb mélységét, nem elhanyagolható komplexitását. 6 pontnál mindenképp magasabbra predesztinált tétel a gazdagsága alapján, de a száj alapos kiporszívózását nem tudom teljesen figyelmen kívül hagyni.
 
Roagna: Barolo „La Rocca e la Pira” 2004
Eper, rózsa, húsos karakter, fűszeresség. Komplexebb, mélyre-hatolóbb, de mégis kifinomultabb illat az eddigiektől. Közepesen telt korty, sűrű, tömör maggal. Mély zamatok, az eddigiektől simább felszínű összhatás, nagyobb fokú csiszoltság, határozott elegancia. Sajnos a kortyvégi, még mindig jelentős  szárítás itt is jelentősen rontja fogyasztási élményt. Osztok-szorzok ismét, ezúttal 6 és 7 pont között állapodok meg,  mehetnék feljebb is, lejjebb is, attól függően, hogy mit veszek figyelembe nagyobb súllyal.
 
Pio Cesare: Barolo Ornato 2005
 Eddigiektől egész más karakterű illat, vanilia, konyakmeggy, csokoládé. Telt korty, komoly mélységek, nagyon tömör kortyközép. A tanninok elképesztően sokan vannak , bár puhább tapintatúak, de nagy mennyiségük végett itt is kényelmetlen lesz az asztringencia. Az előző bortól nagyobb tekintély, kevesebb elegancia jellemzi. Ismét kompenzálunk, számotvetünk, majd 6 és 7 pont között állapodok meg. Hangsúlyozva, hogy nagyon nehéz dolog valamiféle objektivitásra törekedve gyűjtögetni az erényeit egy olyan bornak, melyet nem tudok szeretni.
 
Guasti Clemente: Barolo Riserva 1999
Likőrős, konyakmeggyes illat. Telt, édeskés korty, magas extrakt-érzete ad valamiféle mélységet. Rengeteg tannin, érettek, nem érdesek, de azért rendesen beletapadnak a szájba. Kellemesebb savak, a sorban még viszonylag megközelíthetőbb cserek, összességében nem túl izgalmas világ. 6 pont.

Octopus posztja a kóstolóról itt.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr712793682

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2011.04.06. 23:31:58

A nebbiolo egy fura szerzet, nem túlzás azt mondani, hogy a tanninjai egyszerűen szarok. Vagy kicsit, vagy nagyon, és ha besimul, akkor már csak smirgliz, de muszáj rajtuk keresztülnézni. Ha nem sikerül, akkor -2 pont mindenhol.

Valóban vannak őrült nagy borok Piemontban, de nekem továbbra is talány, hogy a nemzetközi ítészek miért képesek a magas alkoholtól és a borzasztó tanninoktól is eltekinteni, más vidékek borainál pedig kisebb hibákat előcibálni. Valszeg ez is csak egy hosszú múltra visszatekintő lobbi, vagy előítélet eredménye, mint mondjuk a sportdiplomácia vívmányai.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2011.04.07. 09:19:35

@Szomjas Gödény: Nekem annyira kevés nebbiolohoz volt szerencsém, hogy nem szeretnék nagy kijelentéseket tenni, de az körvonalazódik, hogy én nem feltétlen ebben az irányban fogom keresni az üdvözülést.

Abban feltétlen egyetértek, hogy az egyensúlyt durván borító tanninokat éppen abban az elbánásban kellene részesíteni, mint ha az alkohol, vagy a sav tenné ugyanezt.