Szegeden nem túl régiben nyílt egy új borszaküzlet, mely elsősorban kézműves fronton igyekszik megismertetni a várossal azokat a tételeket, melyek az ország borrajongói között már jól ismertek, de nálunk mégse voltak eddig hozzáférhetőek.
Nekem is vannak mostanában elmaradásaim, így a napokban megpróbálkaztam két olyan termelő borával, akik munkásságáról érintőleges tapasztalataim vannak.
Légli Géza: Szőlőskislaki Vitéz Chardonnay 2009
Illatában alma, pici ananász, vanília, idővel megjelenik kis földesen minerális tónus is. Nem intenzív, de tetszetős. Szájban viszonylag telt, egyszerű lefutású, nem túl magas, vagy feszes, de korrekt savvilág, alkohol nem lóg ki. Aromákban viszont szegényesnek mutatkozik. Némi visszafogott fehérhúsú gyümölcsösség, bizonytalan ásványosság, pörkölt magvak nem tudják megfelelő mélységgel, gazdagsággal megtölteni, a bor átlagon fölüli beltartalom mellett is kissé üresnek hat. 4 pont.
Szecskő Tamás: Gyöngyöspatai Szürkebarát 2008
Illatában érett, kissé neutrális hangulatú alma, fajtajelleges gyógynövényesség, némi fehér virágosság. Később megjelenik egy határozott, jellegében tokaji szárazakra hasonlító ásványos karakter, attól kicsit szárazabban-köves kivitelben. Szájban kifejezetten vastag, húsos testű bort kapunk. Alapvetően letisztult, sallangmentes világ, a savak szépek, nem vibrálnak, de azért nem is egyszerűek, egy bizonyos hőmérsékletig ügyesen elboldogulnak a 15-ös alkohollal. Almás, édesen fűszeres, ásványos aromatika, tetszetős, de a bor méretéhez képest visszafogottnak mondható. Idővel, ahogy melegszik a bor egyre inkább érzünk benne mélységet, de egyre inkább eluralkodik az alkohol is. Mindenképp ígéretes bor. Stabil 5 pont.