A szőlőfajtát nem a legnemesebbek között tartják számon, de tekintettel arra, hogy kóstoltam már néhány szép példányt zweigeltből szűrve, időnként összeszedek néhányat, hogy lássam hányadán is állunk. Most sem volt ez másképp, öt magyar és egy osztrák példány került a poharakba, vakon kóstolva. Összességében nem voltam elájulva az eredménytől, a borok zöme nagyon egyszerű (és ehhez képest kifejezetten drága) volt, de azért az is megmutatkozott, hogy a zweigeltből lehet remek bort is készíteni, csak győzzük megtalálni. A következő borokat kóstoltam:
Sebestyén Csaba: Indigó zweigelt 2008. A szekszárdi borász számomra legkedvesebb bora a 2003-as kékfrankos válogatás volt, azóta egyetlen borától sem fogtam padlót, de azért próbálkozok, hátha. Közepes rubin színű. Nem túl komplex illata visszafogottan meggyes, gyógynövényes, szekszárdiasan fűszeres, korrekt. A korty kifejezetten könnyed és hozzávetőlegesen az illatban is felfedezett aromakarakterrel rendelkezik. A savak egyszerűek és elegendően vannak, tanninja kevés és érett. Sajnos két óra elteltével szinte tönkrement a bor, animális, kifejezetten kellemetlen ízek és illatok kerülnek előtérbe. Bontás után eléri a 4 pontot, néhány órával utána talán a hármat sem.
Vylyan: Zweigelt 2008. Mély rubin szín. Illata közepesen intenzív, kicsit alkoholos, aromatikáját tekintve előkerül meggy, konyakmeggy, sőt zöldfűszer is. A korty közepesen telt, gyümölcsös (meggy) és éppen észrevehetően vaníliás, finom hordófűszerekkel. Közepes mennyiségű érett tanninnal és savval rendelkező jó tartású bor. Az előző borral ellentétben néhány órás szellőztetés kifejezetten jót tesz neki, kissé komplexebbnek tűnik. Ezzel együtt eléri az 5 pontot.
Luka Enikő: Zweigelt 2007. Közepes rubin szín. Talán nagyképűség ezt írni, de felismerhetően „lukaenikős”. Komplex, kellemes illattal nyit: konyakmeggy, ibolya, menta, érintésnyi vanília. Szájban is kifejezetten kellemes, fűszeres-gyümölcsös, kerek, kellőképpen érett. Közepesnél kevesebb érett tanninnal és ehhez tökéletesen passzoló mennyiségű finom savval rendelkezik. Kedves, finom bor. 6 pont.
Heinrich: Zweigelt 2008. Közepes rubin szín. Illata nem igazán kellemes sem bontáskor, sem órákkal azután: égett gumi, bakelit, gyümölcsök csak nagy odafigyeléssel szúrhatóak ki. A korty jó tartású, a savak és tanninok korrektek, de minden végtelenül egyszerű, ráadásulaz aromák sem igazán vonzóak. Nemrég ittam az osztrák pincétől egy St. Laurent-et és az tetszett, így nem értem ez a bor hogyan sikerült ennyire gyengére. 3 pont.
Fekete Mihály: Zweigelt válogatás 2008. Közepes rubin szín. Kicsit művinek tűnik elsőre az illat: epres krémtúró, pici vanília. A korty közepesen telt, egysíkúan fűszeres-gyümölcsös. A savak és tanninok egyensúlyban vannak, érettek, de végtelenül egyszerűek. Gyenge 4 pont.
Maczkó Róbert: Zweigelt 2007. Robi 2003-as zweigeltje kedvemre való volt (egyetemistaként sokat el is fogyasztottunk belőle), aztán a 2004-es és 2005-ös nem sikerült túl jól, a 2006-ost ismét kedveltem. Borunk közepes rubin színű. Közepesen intenzív illata kissé alkoholos, meggyes és zöldfűszeres aromákkal. A korty egyszerű, gyümölcsös, kicsit savhangsúlyos, kevés érett tanninnal. Egyszerű bor, lenyelés után gyorsan kiürül a szájból. 4 pont, más kérdés, hogy ezer forint körüli palackáron ne várjunk csodákat Villányból.
