Nem leszek kifejezetten népszerű, de nekem nem igazán világom az olaszrizling. Vannak pédányok melyek tetszenek, sokat szívesen fogyasztok, soknak elismerem értékeit, de nem az én kedvenc fajtám. Hiába, én furmint-párti vagyok. (no meg persze a rajnai rizling:)
Gyakran azt érzem, hogy a fajta nem elég zamatos, savai bár elegen vannak, de nem olyan jellegűek, melyeket igazán szeretek, sokszor laposan szétterűlőek, ennek ellenére mégis sokszor szikár borok.
A napokban viszont egy olyan tételhez volt szerencsém, ami tényleg nagyon tetszett.
Jásdi: Lőczedombi Olaszrizling 2008
Tetszetős és elegáns illat. Neutrálisan édes fehérhúsú gyümölcsök, virágok, leheletnyi akácméz, diszkrét kövesség. Szájban nagyszerű szerkezet fogad, szépen összehangólódik finoman krémes, fogyasztásra ösztökélő állaga a határozott tartásával. Kedves, de nem lágy, feszes, de nem kemény. Illatban megismert aromatikája a kortyban folytatódik. Komponenseit nem mondanám igazán sokszínűnek, a friss, de nem kifejezetten ropogós gyümölcsösség jellege sem kifejezetten az én világom, de impresszív mélységgel jutnak el a korty zegzugaiba, a bor zamatos, és hosszú. Alapvetően kerek szerkezet, a savak kicsit diffúzan terülnek szét, de a hosszuk megvan, és az egyensúly is remek.Elegáns, fineszes bor, nagyszerű képviselője a fajtának. Erős 6 pont, egyes pillanataiban 7-es villanásokkal.
