Nem túl intenzív illat, eleinte a fa dominál benne, később kis körtés gyümölcsösség, pici méz, virágok is felbukkannak. Szájban közepesen telt, mégis eleinte hígabbnak tűnik , aromái nem tudják eléggé megragadni a figyelmet. Friss, de nem eléggé magkapó gyümölcsösség, hordófűszerek, mézes virágosság. Nem hangzik rosszul, de nincs elég mélysége a bornak. Savai korrektek, a korty egészét tekintve kellő mennyiségben vannak, de kiragadva pillanatokat nem mondhatni , hogy összhangban viselkednének a bor többi alkotójával. Korrekt bor, átlagosnál jobb alapanyag, kedves aromákkal, de nem igazán megragadó és harmónikus. 4 és 5 pont között.

 

 

 

A pincéről sokszor volt már szó, és minden valószínűség szerint lesz is. Mindenképp az egyik kedvenc tokaji termelők számomra, akik száraz/félszáraz, late harvest és aszú témakörben egyaránt alkották már olyan tételeket, melyeket kategóriájuk egyik legjobbjaként tartok számon. Ezt a bort már nem először kóstoltam, viszont soha nem bírtam vele igazán megbarátkozni.

Férfiasabb, ásványosabb illat. Szájban teltebb, a struktúra igen tömör. Nagy test, gyurmás konzisztencia, sós ásványosság. Nem igazán mondhatni gyümölcsösnek, vagy aromagazdagnak, a stílus is a kevésbé szívesen fogyasztandó szikáran izmosság irányába tolódik. Savak jócskán vannak, lüktetőek, életteliek, de a végükre magukra is maradnak. Az előzőtől nagyobb alapanyag, de még inkább szögletes, nagyon kemény, egyelőre nem igazán harmónikus. Jelenleg 5 pontnál nem adnék rá többet, de idővel szebbé válhat.

Nem igazán szeretek jóslatokba bocsátkozni, de mivel több, mint fél évvel ezelőtti önmagához képest nem nagyon mozdult meg, illetve a jelenlegi formája végett, szerintem 2 évig hozzá sem érdemes nyúlni a következő palackhoz.