Orsolyáékkal még meglehetősen kevés tapasztalatom van, az eddigiek is főként ironmannak köszönhetőek. Mindenképp izgalmas, széles fajtaválasztékkel rendelkező pincészet, boraikat bármilyen egri ( ill. nem egri is) sorban szívesen látom. Az eddig kóstolt borok tulajdonképpen egytől egyig jók voltak, de leginkább a kadarka-pinot noir-kékfrankos vonal fogott. A most következő merlot csere útján került hozzám
Illatában rögtön feltűnik a pincészet vörösboraira fokozottan jellemző(de olykor más egri borokban is észrevehető) zöldesen fűszeres, picit fülledt ásványos karakter, mellette mély, és édes hordófűszerek. Szellőzés után ez utóbbi eltűnik, érett, de nem lekváros meggy és cseresznye bukkan elő. Szájban először túlontúl feszes, később, melegedés után már kellő mélységet adnak az indításnak az illatban is megjelent friss, tiszta, hordófűszerek által immáron nem befolyásolt meggyes aromák. Szerkezetileg viszonylag egyszerűbb, savai feszesek, hosszan kifutnak, tanninjai nincsennek túl sokan, abszolút nem telepednek rá az ízképre, viszont a lecsengésben az optimálisnál nagyobb mértékben húzzák össze a szájnyálkahártyát. Ez utóbbitól eltekintve jól fogyasztható , egyediséggel is rendelkező tétel. Még fiatal. Stabil 5 pont.
