Ifjabbik Franz borainak kedvelői közé tartozom már néhány éve. Ahogy telik az idő és a pince komoly borai egyre-másra fejlődési állapotuk csúcsára érnek, annál inkább meggyőződésemmé válik, hogy bizony ez a srác tud valamit. Pár évvel ezelőtt jó ötletnek tűnt, hogy az általam nagyra tartott borokból eltegyek néhány palackkal. Ekképpen is cselekedtem és -többek között- a 2003-as Frettner cuvée-ből is elfektettem néhány butéliával. Hétvégén névnapom volt, így több más bor mellett egyet ebből is kidugóztam és megvizslattam:
Syrah, kékfrankos és merlot alkotja a bort, nagyjából egyenlő arányban. Pohárba töltve szép koronát rajzol annak falára. A bor magja még rubin színű, de a gránátos széli elszíneződés alapján már érett borra számíthatunk. Illata kifejezetten intenzív, komplex és a különböző aromák mesterien ötvöződnek benne: a tökéletesen érett gyümölcsösséget (meggy, szilva), a gazdag fűszerességet (borsos vezető illatjeggyel) és az ásványos, bőrös és enyhén füstös jegyeket egyaránt megtaláljuk benne. Emlékeim szerint a legnagyobb változás az egy évvel ezelőtti állapotához képest a tanninok tökéletes integrálódása és a hordós aromák helyére az ásványos jegyek előrenyomulása. Nagyszerű élményt kapunk megkóstolva is. A korty tökéletesen kerek és jó tartású. A savak érettek és a bor szövetének koherens részét képezik. A stabil gerincet nagyon szépen díszítik az ásványos (sós), gyümölcsös, fűszeres és visszafogott hordós jegyek. Tanninjai sokan vannak, de érettek és szépen integrálódtak. Lecsengése hosszú és leginkább kellemesen ásványos. Remek bor, akinek van belőle fogyassza, mert megítélésem szerint jobb nemigen lesz már. Erős 7 pont.